- Péterffy úr, kérem, hagyja abba...
      - Nem! Nem! Tudom mit akarnak tõlem: hogy megtörjek! Nem!
      - Péterffy úr, kérem... Itt senki sem akar Önnek ártani. Jöjjön szépen, lassan vissza- ballagunk a szobájába, és megebédelhet...
      - Nem! Mondom, hogy nem! Meg akar mérgezni, tudom én, az életemre tör!
      - Uram, kérem...
      - Én gonosz vagyok, tudta? Hatalmas, és erõs, és legyõzhetetlen!
      - Péterffy úr...
      - Látja ezt? Ez fél tõlem!
      Csipogás hallatszik.
      - Péterffy úr, tegye le azt a gumikacsát, és kérem, jöjjön velem...
      - Nem, nem jövök! - Csönd. - Nem, ne jöjjön közelebb, vagy... Vagy ennek vége!
      Sok csipogás.
      - Péterffy úr! Adja oda azt a kacsát, és menjünk!
      - Nem! Õ az én... Az én... Az én túszom! Igen! Igen! Milyen szívtelen maga? Nem hallja, hogyan szenved?
      Csipogások.
      - Tudja mit, Péterffy úr? Mi lenne, ha velem jönne, és hozná magával a kacsát?
      Elgondolkodik.
      - Talán. De õ velem marad! És ha bárki valami rossz lépést tesz...
      Hosszú, elhaló csipogás.
      - Rendben van, rendben. Jöjjön, Péterffy úr.

      Léptek zaja, egyik csoszog, másik kopog.

      - Állj!
      Sok-sok csipogás.
      - Péterffy úr! - Sóhaj. - Kérem, uram, jöjjön már!
      - Nem! Maga hazudott nekem!
      Türelmetlenül. - Hogyan? Mire gondol, Péterffy úr? Kérem, ne bolondozzon! Mennünk kell!
      - Nem! - Csipogások. - Nem! Azt mondta, hogy a szobámhoz fog vinni! De a szobám nem erre van! Hová visz? Hová?!
      - Péterffy úr, higgye el, a szobájába viszem! Marie nõvér most viszi be a finom csirkehúslevest, látja? - Távoli léptek zaja. - Úgy, ni, nem megmondtam? Jöjjön Péterffy úr, nem akarja, hogy kihûljön, ugye? Menjünk.
      Csönd. - Rendben. De a túszom nem kap! He he he, nem ám! - Csipogások. - Gonosz vagyok, rém-rettenetesen gonosz, nemde? He he he!
      - Igen, Péterffy úr, Ön nagyon gonosz ember. Jöjjön szépen.

      Léptek zaja, egyik csoszog, másik kopog.

      - Várjon!
      - Most meg mi van, Péterffy úr? Alig pár lépés van hátra...
      - Nem! Ez nem a szobám!
      - Hát miért ne lenne az, Péterffy úr? Jöjjön...
      - Nem, ez nem az!
      Csipogások.
      - Péterffy úr...
      Csipogások.
      - Péterffy úr, adja ide azt a kacsát!
      Csipogások.
      - Péterffy úr! A kacsát!
      Csipogások. Döngõ léptek zaja.
      - Mária nõvér? Mi a gond?
      - Ó, Róbert, jaj de örülök Önnek! Péterffy úr... - Csipogások. - Nem akar a szobájába jönni.
      - Valóban? Miért nem?
      Halkan - Tudja, hogy nem az õ szobája felé tartunk.
      Suttogva - Mibõl jött rá? Nem õrült a krapek?
      Halkan - De igen. Úgy tûnik, ez valahogy mégis feltûnt neki...
      Suttogva - Akkor mi legyen?
      Halkan - Kérem... Hozza utánam. Üsse le, ha kell.
      Suttogva - De a doktor úr megtiltotta...
      Halkan - Nem baj, Róbert. Így idõt spórolunk.
      Suttogva - ... Rendben.
      Léptek zaja, egyik kopog, másik döng.
      - Péterffy úr!
      Csipogások.
      - Kérem, Péterffy úr, nézzen ide!
      Csipogások. - Mikor visznek már a szobámba? - A férfira néz. - És maga meg kicsoda?
      Édes-kedvesen - Ez itt Róbert, Péterffy úr. Õ segít majd, hogy megtaláljuk a szobáját.
      Morogva - Végre! Remélem finom levest kapok! A túszom élete függ tõle! - Csipogások. - Majd lassan eszem elõtte! Igen! Hadd szenvedjen! He he he! Gonosz vagyok nagyon, nemde?
      - Hát persze, hogy az, Péterffy úr! - Halkan, oldalra - Róbert, kérem, segítsen.
      - Ahogy óhajtja, Mária nõvér.
      Rémülten. - Mit akar? Menjen innen! - Csipogások. - Azt mondtam, hagyjon! Eresszen! A túszom nem érdekli? Megölhetném! - Csipogások. - Engedjen! - Csipogások. - Engedjen!!
      Csattanás. Hosszú, elhaló csipogás.
      - Köszönöm, Róbert. Hozza. A kacsa maradhat, az idegeimre ment!
      Hosszú csönd, majd sóhaj. - Ahogy óhajtja, Mária nõvér.

      Léptek zaja, egyik kopog, másik döng.

      - Hova tegyem, nõvér?
      - Oda, az ágyra, ha kérhetném. A bilincseket tegye a szekrényre. Az elektródák maradhatnak, majd kelleni fognak pár perc múlva.
      - ...Rendben.
      Ágynyikorgás.
      - Köszönöm, Róbert. Kérem, ébressze fel.
      - Miképp, nõvér?
      - Egy pofon megteszi. Siessen, ebédszünet tíz perc múlva.
      - Biztos benne, nõvér? A doktor úr ezt végképp...
      - Tegye, amit mondtam, Róbert. Így lesz a legjobb!
      - ...Rendben.
      Csattanás.
      - Semmi...
      - Újra, Róbert! Nincs sok idõnk.
      Csattanás.
      - Mária nõvér, ez nem tehet túl sok jót...
      Komoran - Róbert! Még egyszer! Higgyen nekem, ez a legjobb amit tehet!
      Csattanás.
      Halkan - Mi...? Mi az? Hol vagyok?
      Édesen - Péterffy úr! Semmi baj, a szobájában van. Elcsúszott, emlékszik?
      - Elcsúsztam? Én...?
      - Igen, Péterffy úr. Elcsúszott. De most már minden rendben van, látja? Mindjárt hozzuk a levesét. Nagyon finom!
      - Az jó lesz... - Hirtelen felül. - Várjunk! - Körbenéz. - Ez nem a szobám! Hol vagyok?!
      Ágynyikorgás, majd csoszogó léptek.
      - Róbert! Fogja meg!
      Nyekkenés.
      - Úgy! Tegye vissza az ágyra! A bilincseket! Használja a bilincseket!
      - Mária nõvér, szerintem ez nem jó ötlet...
      - Tegye amit mondtam!
      Kattanások.
      - Mit akarnak tõlem? - Kapálódzik. - A túszom! Hol van a túszom! Hozzák ide, vagy... Vagy...
      Édesen - Vagy mi lesz, Péterffy úr?
      Csönd.
      - Úgy, Péterffy úr. Mindjárt itt a leves. De elõtte, mit szólna egy kis bizsergéshez?
      Rémülten - Nem! Azt nem teheti! Engedjen!
      - Na, na, Péterffy úr, maradjon csöndben. Róbert, hozza a készüléket.
      Halkan - Mária nõvér, a doktor úr nem helyeselné ezt...
      - Kérdeztem Önt, Róbert? Hozza ide. A doktor úr egy idióta, nem tudja, hogyan kell egy pacienssel bánni.
      Halkan - Mária...
      - Azt mondtam hozza!
      Léptek zaja, kerekek nyikorgása.
      - Köszönöm, Róbert. Most pedig erõsítse rá az elektródákat.
      - Ne, ne! Hagyjon! Megráz! Fáj!
      Édesen - Maradjon csöndben, Péterffy úr. Nemsoká túl lesz rajta.
      - Nem! - Vergõdik. - A túszom! A túszom! Hol van a túszom!?
      Hangosan - Róbert, erõsítse rá az elektródákat!
      - Nõvér...
      - Tegye meg, vagy kirúgom! A segédeket én rúghatom ki, mint fõnõvér!
      Csönd, rémült zihálás.
      - Tegye fel rá azokat az átkozott elektródákat, most!
      Cuppanások, kattanások.
      - Ügyes volt, Róbert! Elmehet. Nem akarja ezt látni, szerintem.
      Sóhaj. - Nem, nem akarom.
      - Akkor mire vár? Menjen!
      - Igen. - Döngõ léptek az ágy mellé, majd suttogva. - Péterffy úr. Kitartás, rendben? Tessék.
      Halk csipogás.
      - ...A túszom! A túszom! - Csipogások. - Ha! Becsaptam! Átvertem! Így már biztosan elengednek! Itt a túszom! Nem mernek semmit sem tenni, most, hogy újra van túszom! - Csipogások.
      Fejét megcsóválja. - Jó lenne, nem, Péterffy úr? Mennem kell. Majd Önért jövök ebédszünet alatt, rendben?
      Döngõ léptek, halkulva, ki a szobából.
      Gonosz nevetés. - Már most is vihet! Itt a túszom. Már most is vihet! - Csipogás, közben a nõvérre néz. - He he he! Milyen gonosz vagyok, nemde nõvér? Itt a túszom, el kell engednie! Itt a túszom! Gonosz vagyok, rettenetesen gonosz!
      Édesen, a generátor mögül - Igen, Péterffy úr. Ön rettenetesen gonosz!