Eltűnődöm…

                                         Eltűnődöm az első igazi szerelem

                                       vérpezsdítő izgalmán, mikor gyújtó

                               érzést kelt bennem szép nejem, ahogy integet

                                          felém, miközben a homokra futó

                                       hullámok mezítelen lábát simogatják.

                                        Végtelen hála tölt el, hogy abban a

                                világban, amelyben egykor kín és szenvedés

                                        marcangolt – tépázott, ily hatalmas

                                 boldogság ragyog rám. Ma ez a varázslatos –

                                       tartós szerelem már a lelkem mélyén

                                  lakozik, amely nálam messze túlnő azon a

                                          bizonyos testiségen, s teljességén

                                túl olyan plusz erőt ad, ami ahhoz kell, hogy

                                   szerencsésen – büszkén hajózzunk végig

                                 az életen. Teljes szívből érzem most, amint

                                            árad belőlem a szerelem, égig

                               ér fel, mert kölcsönös, s véglegesen összeköt

                                   minket, mely kettőnkben a legnemesebb.

                                Tökéletes párként olyanok vagyunk, mint a

                                    tenger, s biztos rév minden vihar ellen…

                                          Ajánlom versemet A. B-nek!

                                (Budapest, 2012. január 13. Erdős Pál Attila)