[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 202
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 203

Jelen:
Tagi infók winner Küldhetsz neki privát üzenetet winner winner


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Cseresznyevirágzás (8.)
Ideje:: 01-23-2012 @ 08:57 pm

Addig nem vettem észre a füstöt, annyira lekötötte minden figyelmemet a harc. De most arra eszméltem, hogy lángol körülöttem minden. Émelyítő bűz csapta meg az orrom. Az égő holttestek szagától felkeveredett a gyomrom. Láttam, hogy képtelenség megfékezni a tűzvészt, Takezaki eltűnt, és felgyújtotta a házat. Alig tudtam kimenekülni. Tudtam, hogy csak egy helyen lehet. Rémület hasított belém. Hiszen ő is ismeri Micukó rejtekhelyét!

Rohantam át az udvaron, ki a kertbe. Már messziről hallottam Micukó sikoltását. A fahídnál találkoztunk. Takezaki egyik kezében kivont kardját tartotta oldalra, másikkal a lányt vonszolta maga után.

-         Taró, tudtam, hogy el fog jönni még ez a nap! Neked köszönhetem, hogy annak idején el kellett bujdokolnom. Talán én is szamuráj lehettem volna. A ninják magukhoz fogadtak, felneveltek, mindenre megtanítottak. Látod, idővel én lettem a vezetőjük. Végig a bosszú vezérelt. Te vetted el tőlem Szakurát! – Indulatosan a földre lökte Micukót. – Itt maradsz cseresznyevirágom, amíg végzek a te Taróddal, aztán magammal viszlek, és beteljesedik végre sorsunk, az enyém leszel!

Micukó rémülten húzódott arrébb. Takezakival egymással szemben álltunk, a híd két oldalán.

-         Igen, én öltem meg apádat, de tudd meg, Tokugava nagyurat is én mérgeztem meg! Tönkre akartam tenni az egész házat, így pont kapóra jött, hogy a becstelen Kagura megkeresett. És most te jössz Taró!

Utolsó mondatával egyidejűleg megiramodott felém. Kardját magasra emelve rohant üvöltve. Mikor lecsapni készült, az utolsó pillanatban lehajolva előredöftem. A katana áthatolt testén, visszarántottam, és védekező pozícióba helyezkedtem. Takezaki hitetlenkedve nézte gyomrán a halálos sebet. Kardja kiesett kezéből, belecsobbant a kis patakba. Kérőn rám nézett. Levágtam a fejét.

Micukó nagyon sokáig remegett. Képtelen volt megszólalni. Teljesen magába zárkózott, félt mindentől, rám is úgy nézett, mintha egy gyilkos ninja lennék. Összeomlott a világa. Egy darabig nézte a tomboló tüzet, ahogy teljesen elemészti a hatalmas házat, aztán visszament a kis rejtek barlangjába, magához szorította tőrét, amit még Takezaki csavart ki a kezéből, és csak ült – üres tekintettel maga elé meredve. A máskor gyönyörű szemek tompa fénnyel ragyogtak kifejezéstelenül a semmibe. Hiába kértem, jöjjön ki, apró fejrándítással jelezte, egyedül akar maradni. Ételt, italt nem fogadott el. Egy nap múlva merészkedett elő, de azután is nagyon tartózkodó maradt. Bizalmatlan volt mindennel és mindenkivel szemben, velem is. Amit mondtam neki, szótlanul teljesítette, de olyan volt, mintha a házzal együtt kiégett volna belőle is minden élet.

Mint a szakura illanó szépsége, ahogy lehullnak a szirmok, és a színes pompa után hirtelen elillan a tündöklés, csak a végtelen szomorúság marad.

Micukóval örökre eltávoztunk a házból. Engedelmesen követett, nem volt más választása. Nem volt miért ott maradni. Felmentünk a hegyekbe, egy aprócska kőházba. Fél éven át úgy éltünk, mint két szótlan testvér. Néha próbáltam kizökkenteni abból az állapotból, de rendre kudarcot vallottam. Barátként tiszteltük egymást, mindenki végezte a maga dolgát – Micukó a közeli faluban adta el csodálatos virágkölteményeit, és a zöldségeket, gyümölcsöket, amelyeket megtermeltünk a birtokhoz tartozó rézsútos földön. A pénz egyikünket sem érdekelte, tisztességgel megéltünk. Tudtam, az emberek mindenfélét pusmognak a hátunk mögött, de minket ez nem érdekelt, úgy éltünk, mint két elzarándokolt hegyi remete. Továbbra is magamban hordoztam küldetésemet, hittem, az a sorsom, hogy Micukót megvédjem mindentől. Nem gondoltam, hogy gazdátlan szamuráj, rónin lennék, akármi is fog történni, magamban felesküdtem a lány védelmére. Talán mintegy értelmet keresve létemnek.

Micukó nagyon lassan, hétről-hétre bontakozott ki bezártságából. Végül odáig sikerült eljutnunk, hogy már minden hétköznapi problémát zavartalanul meg tudtunk beszélni, de később is mindvégig megmaradt közöttünk valami láthatatlan határ, amelyet képtelenség volt átlépni. Ezen a vonalon éltük az életünket. Türelmesen vártam, tudtam, hogy valaminek történnie kell, ez így értelmetlen.

Egy napsütéses tavaszi nap hozta el a változást. Újra cseresznyevirágzás volt, akkor virágzott legpompázatosabban a szakura.

Sokszor voltunk azelőtt is sétálni, hegyet mászni, amikor gondtalanul beszélgettünk, de aznap valahogy vibrált körülöttünk a levegő. Súlyos feszültség nehezedett kettőnk közé, aminek nem értettem az okát. Micukó sokszor nézett rám furcsán azelőtt is, de nem tudtam tekintete mögé hatolni. Amikor faggatni kezdtem, mindig elhallgatott, újra magába zárkózott.  Arra gondoltam, talán elvesztett szüleire gondol ilyenkor. Bármit mondtam, belekötött, így aztán elhallgattam, szótlanul mentünk tovább, míg rá nem találtunk a sziklaszirtre. Leírhatatlan volt a táj. Páratlan kilátás tárult elénk, a millió rózsaszín és fehér keverékének olyan bódító tüneménye, amely ellenállhatatlan hangulatba képes ejteni a gyanútlan szemlélődőt. Ezen túlmenően volt a helynek egy olyan varázsa, amelyről régi emlékkép jutott eszembe; mikor Micukóval a kertben sétáltunk, egy lehulló szirmot söpörtem le a válláról, és véletlenül megérintettem a bőrét, amelytől akkor mindketten zavarba jöttünk.

Ekkor egy kósza szellő áramlatán újra egy virágzó szakura szirma hullt a vállára. Önkéntelenül odanyúltam, de most nem rántottam el zavartan a kezem. Mintha újraéltem volna valami régi csodát. Mintha rátaláltunk volna valami elveszettnek hittre. Mintha ő is ugyanezt érezte volna. A láthatatlan fal ledőlt kettőnk között, egyszerre összemosolyogtunk. Micukó apró kezével megfogta az enyémet, lábujjhegyre állt, és megcsókolt. Nem akartam ellenállni. Akkor tudatosult bennem, hogy mennyire vágytam rá. Már rég nem a hűségesküt tett szamuráj voltam mellette, aki testvérként félti és védi. Ott, a szirten ébredtem rá életem valódi értelmére. A bennem lappangó kérdések válaszára. Mindvégig, mióta megismertem Micukót, ő volt az. Sorsom és küldetésem. Az én cseresznyevirágom.

 VÉGE



Utoljára változtatva 01-23-2012 @ 09:02 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: mickey48
(Ideje: 01-23-2012 @ 10:21 pm)

Comment: Tudod, mit tennék szívesen? Reád ráznék egy szirmait hullató cseresznyefát - és nagyon nevetnénk. Gratulálok különleges alkotásodhoz. Üdvözlettel - Miki


Hozzászóló: soman
(Ideje: 01-24-2012 @ 06:10 am)

Comment: Köszi Miki! Sziromeső, "össznépi jókedv"? Jöhet! Üdv; Ottó


Hozzászóló: agnes
(Ideje: 01-24-2012 @ 06:18 am)

Comment: Lebilincselő írás, míg olvassa az ember, megszűnik körülötte a világ. Äz történt velem is. Szinte láttam a történetet.... Élvezet volt olvasni szeretettel agnes


Hozzászóló: agnes
(Ideje: 01-24-2012 @ 06:26 am)

Comment: Lebilincselő írás, míg olvassa az ember, megszűnik körülötte a világ. Äz történt velem is. Szinte láttam a történetet.... Élvezet volt olvasni szeretettel agnes


Hozzászóló: soman
(Ideje: 01-24-2012 @ 12:18 pm)

Comment: Kedves Ágnes, hiszek neked! ... és nem csak azért, mert duplán írtad! ;-) Köszönöm, hogy kitartó olvasóm voltál!


Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 01-24-2012 @ 06:10 pm)

Comment: Ottó, kiváló írás, elejétől a végéig, gazdag történetében, érzéseiben, folklórjában, egyszerűen olyan kirándulásra vittél, amit kár lett volna kihagyni. Nagy örömmel olvastalak, köszönet az élményért! aLéb


Hozzászóló: pirospipacs
(Ideje: 01-24-2012 @ 06:22 pm)

Comment: Már az utolsó szakaszért (is) megérte elolvasnom. Reménykedtem, hogy valami csodaszép lesz a vége, és az lett. :))) Gratulálok írásodhoz, szeretettel, pipacs :)


Hozzászóló: soman
(Ideje: 01-24-2012 @ 08:48 pm)

Comment: Én köszönöm Béla, hogy velem tartottál erre a kirándulásra! Üdv; Ottó


Hozzászóló: soman
(Ideje: 01-24-2012 @ 08:54 pm)

Comment: Kedves pipacs, örülök, hogy sikerült kiengesztelnem téged is a sok vérengző jelenet után! ;-) Talán "nyugatias" a keleti történet befejezése, de miért ne lehetett volna happy end & love story...? Akár... Köszönöm!


Hozzászóló: piroman
(Ideje: 01-25-2012 @ 01:16 pm)

Comment: Hát, nem semmi volt! Egy hamisítatlan, romantikus, japán történet. (Mondjuk, az európaival szemben, kicsit több a bélkieresztés és fejlevágás, de ez csak helyi sajátosság. :) No, ne is ragozzuk túl, élveztem és gratulálok!


Hozzászóló: Attila61
(Ideje: 01-25-2012 @ 02:34 pm)

Comment: Kedves Ottó! Minden jó, ha jó a vége,de én az egészet élveztem. Köszönöm! Baráti jobbom! Attila


Hozzászóló: sodrelap
(Ideje: 01-25-2012 @ 09:03 pm)

Comment: Én még ideképzeltem Robert de Nirot, Jean Renot, Sean Beant is, annyira élveztem a soraidat:-) Üdv., Pali


Hozzászóló: soman
(Ideje: 01-28-2012 @ 01:26 pm)

Comment: Köszi fiúk! Örülök, ha elnyerte tetszéseteket!


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.39 Seconds