Küzdőtér |
|
|
|
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Emlékbe esés Ideje:: 01-24-2012 @ 05:08 pm |
|
|
|
|
„Veszélyes könnyeket ejteni, vágyakozni, majd elmenni, évek múltán visszanézni, és a sebeket felszakítani.”
Halkan olvasta a sorokat, és úgy érezte, hogy minden szava igaz rá. Volt egy férfi, akit szeretet, de ez évekkel ezelőtt volt, de még mindig fájt neki visszatekinteni. Oly hibát vétet, oly sok szenvedést okozott, hogy a férfi végleg meggyűlölte, de ő nem tudta elfelejteni. Próbálkozott másokkal összejönni, mást szeretni, néha úgy érezte sikerülhet, de a végén rájött a szomorú igazságra, nem tud már szeretni. Két férfit szeretett igazán, az egyik meghalt, a másik meg gyűlölte, hiába próbált évekkel később kibékülni vele, hogy legalább jóba legyenek, de a másik válaszra sem méltatta. S szép lassan rájött már őt sem szereti, szíve teljesen megkövesült. Udvarlók sorban mondtak kudarcot. Aztán egy napon újra találkoztak, a férfi párjával kéz a kézben sétált, ujjukon az életeket összekötő gyűrűkkel, az egyik kiállított darabnál, pont a nő mellett álltak meg, ő rájuk nézett. Pillanatok alatt felismerték egymást, egy halk köszönésváltás, majd a pár tovább sietett. Ő lehunyta szemét és mellkasába fájdalom robbant, majd mikor hazaért, írt a férfinak egy üzenetet, hátha most már enyhült benne a gyűlölet, de nem. Ismét nem reagált, de ezt már megszokhatta. Napok teltek el, hónapok, nő nem tudta fejéből kiverni a találkozót, lassan sorvadt saját sötét mélységében, orvosok nem tudták megállapítani az erős mellkas fájdalom okát, majd a kődarab, ami eddig benne szunnyadt kiszakította magát. Ő a földre hanyatlott és megüvegesedett tekintettel bámulta a semmit, de ott is csak egy arcot látott. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 01-24-2012 @ 05:14 pm
Hozzászóló: pirospipacs (Ideje: 01-24-2012 @ 06:40 pm) Comment: Bizony, kedves Vel, nagyon veszélyes. Vannak, akik nem érdemlik meg, hogy szeressék őket, és az ilyen embereket el kell felejteni. A szív sosem válik kővé, csak néha így érezzük. Én is írtam már hasonlót... :) Ölellek: pipacs |
|
|
|
|
Hozzászóló: Julianna (Ideje: 01-24-2012 @ 06:53 pm) Comment: Miért gyűlölte őt a férfi, mivel érdemelte ki? Akkor talán megérteném a nő magatartását a végén, és hogy miért szereti ennyire a férfit. Edit. |
|
|
|
|
Hozzászóló: Velina (Ideje: 01-24-2012 @ 11:01 pm) Comment: pipacs köszönöm |
|
|
|
|
Hozzászóló: Velina (Ideje: 01-24-2012 @ 11:03 pm) Comment: Edit erre nem válaszolnék...szépeket |
|
|
|
|
Hozzászóló: naiva (Ideje: 01-25-2012 @ 12:37 am) Comment: Jó kis próza ez Vel, bár a tartalma fájdalmas... súlyos, mint a kőszív... Szeretettel: Zsuzsi |
|
|
|
|
Hozzászóló: Attila61 (Ideje: 01-25-2012 @ 09:30 am) Comment: nagyon szomorú ez Velina, más utat kell járni, még ha fájdalmas és nehéz akkor is...Szeretettel olvastalak! Attila |
|
|
|
|
Hozzászóló: Velina (Ideje: 01-25-2012 @ 10:39 am) Comment: naiva köszönöm szavaid |
|
|
|
|
Hozzászóló: Velina (Ideje: 01-25-2012 @ 10:40 am) Comment: Attila, meg kell próbálni, köszönöm szavaid |
|
|
|
|
Hozzászóló: _zizike_ (Ideje: 01-25-2012 @ 10:47 am) Comment: szia Vel :) A négysorosod (akár mottó is lehetne) tetszik. A történet jó, életszerű és elgondolkoztató és mélylélektani témákat feszeget. Vajon a nő valóban akkorát hibázott? vagy a férfi reakciója, sértettsége miatt súlyozottan vádolja magát? Ám meglehet, a nő valóban akkorát hibázott és a férfi megbocsátása nélkül nehéz túllépnie, de meg kell próbálni, és az a nő bocsásson meg önmagának, - mert hiba nélkül nincs ember, és ahhoz, hogy tanuljunk, hibáznunk kell, és ahhoz, hogy tudjuk, mi a mennyország - a mocsokban is meg kell fürödjünk, életünkben legalább egyszer. Szeretettel olvastalak, mint mindig:) öleléseim: izike |
|
|
|
|
Hozzászóló: Velina (Ideje: 01-25-2012 @ 11:26 am) Comment: izike még mindig nagyon szépen köszönöm szavaid és meglátásaid |
|
|
|
|
Hozzászóló: _zizike_ (Ideje: 01-25-2012 @ 03:59 pm) Comment: köszönöm Vel! :) |
|
|
|
|
Hozzászóló: sodrelap (Ideje: 01-25-2012 @ 09:10 pm) Comment: Kulcs lehet a megbocsátás:idecitálom korábban írt versemet, ha megengeded.
Megbocsátás
Aki lemond a megtorlásról, aki
a büntetést elengedi, aki a
sértést, a vétséget nem tartja számon,
megkegyelmez, elnéz, az tudja mi az,
elfelejteni nyomasztó és bántó
dolgokat. A megbocsátást sulykolni
kell, mert az élet szuperragasztója,
hiszen szinte mindent helyre tud hozni.
(Budapest, 2011. július 6. Erdős Pál Attila
Üdv., Pali |
|
|
|
|
Hozzászóló: Velina (Ideje: 01-26-2012 @ 09:42 am) Comment: Pali nagyon szép vers, megtiszteltetésnek érzem, hogy nálam is megosztottad, köszönöm...és azt is hogy itt jártál.. |
|
|
|
|
|