Édesem, van egy titkunk: -csak nekünk.
-Egy kincs, mely csak nekünk fénylik.-
Vagyunk egymásnak mi, s van két szép gyermekünk;
Vannak az összebújások és a szép szavak.-
Egymásnak írt maradó mondatok.-
Melyeket csak Te s én értünk.

Édesem, itt a kincs: lábad elé teszem
Tudom, kissé kopottas, ósdi és fénytelen;
De a mienk: közös. -s ha néha sebet ejt is,
hozzá nem férhet más; hiába irigylik.

Lehet szúrós a bross, lehet éles a kés;
de szépen kitisztítva ragyogó dísz: egész.
A Te kincsed s az enyém összerakva: VAGYON.
Nem kell semmi cserébe: lábad elé rakom.

Lábad elé felfeslett életem,
-s én is felvarrom majd leszakadt gombjaid-
Így leszünk majd Te s én értékes kincs
-egymás számára-
Ki nem csak magát, mást is boldogít...