Küzdőtér |
|
|
|
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
2. Ideje:: 02-12-2012 @ 01:23 pm |
|
|
|
|
2.
Volt egyszer egy kősziklám,
Apró vésővel bontottam le saját magam.
Könyörgő szívem most felé nyújtanám,
Nem kell a véső, megváltoztattam magam.
Végtelen óceán közepén felhalmozott homokkupac,
Rothadó létem testén élősködő ezer kukac.
Végtelen szenvedés fojtogatja az álmomat,
Könnyben ázva felriadok, és nem lelem társamat.
Könnyelműen osztogatott porszemek
Üvöltve követelőző kisdedek,
Vérben ázó, könyörtelen szellemek,
Gyűlölettől felajzott oszló tetemek.
Ordítva borul fel minden keljfeljancsi,
Kéjes örömmel gyilkolászó szakállas emberek.
Köröm mélyed a húsba, szakad, tépődik a seb,
Gennyes érzelmek törnek utat oda, ahol szebb.
Terjed a féreg, gyűlöli saját magát,
Elvette saját magától az otthonát.
Pusztító kegyetlenséggel tépi arcát,
Belül felsír az ártatlan gyermek.
Szenved, tehetetlen, gyermek.
Szeretni vágyott, és most retteg.
Reszketve figyelte a féreg minden tettét,
Sírt, kiabált, toporzékolt, de elvetették.
Álomba sírja magát a gyermek,
Hisz a holnapban, hátha a féreg kiszenved.
Gyenge, nagyon gyenge a gyermek,
És a kőszikla többé már nem dermed meg. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 02-12-2012 @ 01:23 pm
Hozzászóló: _zizike_ (Ideje: 02-12-2012 @ 07:40 pm) Comment: Micsoda mély fájdalomról szólnak e sorok. Amikor az ember szinte darabjaira hullik a fájdalomtól, vagy a felismeréstől, hogy elrontotta az életét, a könnyeiből feltápászkodva felülemelkedik önmagán és az emelkedettebb énje megy tovább az úton. Külön tetszik a versedben, ahogy a gyermek éned beleszőtted a sorokba! :) --- Szeretettel üdvözöllek itt a fullon, érezd köztünk nagyon jól magad! :) izike
|
|
|
|
|
Hozzászóló: oroszlan (Ideje: 02-12-2012 @ 11:21 pm) Comment: Köszönöm a kedves szavakat. :) |
|
|
|
|
Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 02-14-2012 @ 11:41 pm) Comment: Talán kevés egy olyan jelző, hogy szomorú vers... Ordít a fájdalom belőle... Szeretettel olvastalak: Anna :))) |
|
|
|
|
|