[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 161
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 161


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

2.
Ideje:: 02-12-2012 @ 01:23 pm

2.

Volt egyszer egy kősziklám,
Apró vésővel bontottam le saját magam.
Könyörgő szívem most felé nyújtanám,
Nem kell a véső, megváltoztattam magam.

Végtelen óceán közepén felhalmozott homokkupac,
Rothadó létem testén élősködő ezer kukac.
Végtelen szenvedés fojtogatja az álmomat,
Könnyben ázva felriadok, és nem lelem társamat.

Könnyelműen osztogatott porszemek
Üvöltve követelőző kisdedek,
Vérben ázó, könyörtelen szellemek,
Gyűlölettől felajzott oszló tetemek.

Ordítva borul fel minden keljfeljancsi,
Kéjes örömmel gyilkolászó szakállas emberek.
Köröm mélyed a húsba, szakad, tépődik a seb,
Gennyes érzelmek törnek utat oda, ahol szebb.

Terjed a féreg, gyűlöli saját magát,
Elvette saját magától az otthonát.
Pusztító kegyetlenséggel tépi arcát,
Belül felsír az ártatlan gyermek.

Szenved, tehetetlen, gyermek.
Szeretni vágyott, és most retteg.
Reszketve figyelte a féreg minden tettét,
Sírt, kiabált, toporzékolt, de elvetették.

Álomba sírja magát a gyermek,
Hisz a holnapban, hátha a féreg kiszenved.
Gyenge, nagyon gyenge a gyermek,
És a kőszikla többé már nem dermed meg.


Utoljára változtatva 02-12-2012 @ 01:23 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: _zizike_
(Ideje: 02-12-2012 @ 07:40 pm)

Comment: Micsoda mély fájdalomról szólnak e sorok. Amikor az ember szinte darabjaira hullik a fájdalomtól, vagy a felismeréstől, hogy elrontotta az életét, a könnyeiből feltápászkodva felülemelkedik önmagán és az emelkedettebb énje megy tovább az úton. Külön tetszik a versedben, ahogy a gyermek éned beleszőtted a sorokba! :) --- Szeretettel üdvözöllek itt a fullon, érezd köztünk nagyon jól magad! :) izike


Hozzászóló: oroszlan
(Ideje: 02-12-2012 @ 11:21 pm)

Comment: Köszönöm a kedves szavakat. :)


Hozzászóló: Anna1955
(Ideje: 02-14-2012 @ 11:41 pm)

Comment: Talán kevés egy olyan jelző, hogy szomorú vers... Ordít a fájdalom belőle... Szeretettel olvastalak: Anna :)))


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.36 Seconds