| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Akkor Ideje:: 02-17-2012 @ 10:43 pm |
|
|
|
|
Voltam, mint egy vén fa, mit az orkán kettétört,
Olyan, mint egy ember, kit a sorsa meggyötört,
Hittem, hogy az élet semmi jót sem tartogat,
S akkor megláttam a téren kedves arcodat.
Akkor még nem tudtam, valóság, vagy látomás,
Akkor felizzott a már-már kihunyó parázs,
Elhittem, messze még a télnek jege-hava,
S akkor már hevített az ősznek napsugara.
Akkor még nem tudtam azt, amit ma tudhatok,
Akkor nekem adtad éjszakád, és nappalod,
Hogyha napod fénye ezüstözi ősz fejem,
Akkor úgy érzem, hogy a szerelmünk végtelen.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 02-17-2012 @ 10:43 pm
| Hozzászóló: pirospipacs (Ideje: 02-18-2012 @ 01:49 pm)
Comment: Nagyon szép! Benne a reménytelen, megfakult múlt, és a kivirágzott jelen. Szépen szőtt vallomás ez, a javából. :) Szeretettel gratulálok! pipacs :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: mickey48 (Ideje: 02-19-2012 @ 09:52 am)
Comment: Talán nem csak egy érzés - a szerelem talán valóban végtelen...Gyönyörű versedhez gratulálok - Üdvözlettel - Miki |
|
|
|
|
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 02-19-2012 @ 05:31 pm)
Comment: Nagyon szép, tetszett a versed.
aLéb |
|
|
|
|
|
