A napok peregnek, mint gyors-folyam a tavaszi árkor, De szemed ragyogása fiatalítja vénült tekintettem. Csodát varázsolsz érintéseddel, szénfekete-éjszakákon.
Karjaid ölelése vágy táncot jár, sietve jön, mint nász-éj. Itt csókot találsz, és az elcsendesedett békét, miközben lehelsz életet, s láthatatlan színekkel színesre fested felettem a nappali szürke eget.
Sóhajom meghallgatást talált, rám tekintett a Nagy. Végre elköszönhet a héjanász, és az eltékozolt időt betölti az engesztelés, mert minden nap rám találsz.
(2011) |