Majd megtudod ki voltam én,

Amikor már hiába is jönnél.

Könnyes szemmel keresnél

Hogy hova tüntem, hol is lehetnék?

Akkor már az  én szívem, összetört

Meggyötört és megszünt dobogni

Gyere ki a temetőbe a síromnál

Imádságot mondani!

Könyörögtem én eleget,

De a szíved, kőböl volt,

Nem hallottad a hívásom,

Máshoz mentél, aki kigúnyolt!

Tudtam én, hogy a vége ez lesz,

Ez aztán már valóban így lett,

Nincs visszaút most már,

Sohasem, mert örökre elmentem!