Virul a vidék
A szikrázó napfényben enyhe szellő lebben tova, Gyönyörű ez a táj! Szebbet nem láttam még soha. Virágok illata tölti meg a "teret", méhek zümmögése hallik, A csörgedező patakban halak ívnak, az élet mindenfelé zajlik.
Színpompás lepkék libbennek a rét zöldje fölött, Alól nyuszik lapulnak, s szöcskék ugrálnak a fű között. kis őzikék szökellnek a domboldalon,a fák rejtekét keresve, Az ember elől rejtőzködnek, a biztonságot sosem feledve.
A magasban szirti sas repül, a királyi madár, Éles szemmel fürkészi a tájat, remélve, hogy zsákmányt talál. Virul a vidék, visszatért az élet apraja és nagyja, Közülük sokan zsákmányként végzik, egy részük pedig a ragadozó szerepét kapja.
Mit lehet tenni? Az élet ilyen, s örökké mozog, Mind addig, amíg a Föld nevű bolygónk forog. A természet szépsége pótolhatatlan mindenki számára, Aki csak teheti, ne legyen e csodás világnak kárára!
|