Mortuos excitare et abiit, talán életet lát és sok csodát, álmokat és nevető halált. Értéket talál, s vidám aliát, mert vak vágányát irányba szedi, szívének tüzét elrendezi. S lesz kezdete örök és régi, megéli lelke létét a jelenben, nem földi vágyakat kergetve. Mert hontalan hazafi víg keserve, dallam és kies,békés áldás, nézd: rajta a vér,a megváltás . Meglásd, irigye nem hálás, elveszi kedvét s kezét szegi, testét földbe élve eltemeti. Megjár neki, ha nem is érdemli, lehet bármiféle szent vagy igaz, az erősebb,erősebb, s bár nem igaz.
Oh, kegyes Igaz és Szentvigasz, ebeknek martaléka dagad, bizonyos a vacsora, s még marad. Asztala bőséges nem lankad, sok jó ember léte csemege, a víg ebeknek kénye kedve. Szegénységnek gonosz lelke, szegődik a becsületes jóra, s Ő, kívánja, jöjjön már az utolsó óra ... |