Küzdj magyar!

Nehéz idők, nehéz napok járnak,
az igazságtalanságok egyre
jobban fájnak.
Egykor volt dicső múltunk,
ma cérnaszálon függ a sorsunk.

Meddig tűrünk még?
Meddig bírjuk?
Ahelyett, hogy küzdenénk,
ma csak sírunk.
Hős elődeink az elnyomók
ellen szabadságharcot vívtak.
Arról a korszakról nagyon
sokan írtak.

Nem véletlenül, hiszen 1848-49
emléke minden igaz magyar
szívében örök.
Népünket nem tudta megtörni
sem tatár, sem habsburg,
sem török.
Most mégis fejet hajtva
tűrjük az igát!
Ahelyett, hogy küzdelemben
kiáltanánk: vivát!

Kossuth, Petőfi és a többiek
emléke példaképünk lehet.
Megmutatták, hogy egy ember,
egy nemzet, a szabadságért
mennyi mindent tehet.

Hiába harcoltak volna?
Hiába ontották vérüket
oly sokan?
Hiába, ha magyarságunkból
már semmi jó nem fogan.
Más nemzetek és a saját
kormányunk szolgái vagyunk?
A végtelen időben mi, ma
élők milyen nyomot hagyunk?

Felharsanhatna újra a "Talpra
magyar, hí a haza,
itt az idő, most, vagy soha!"
Ha nem küzdünk önmagunkért,
más nem fog értünk.
A történelem megjegyzi majd,
hogy mi, magyarok, csak ennyit
értünk!