Tegnap még megkönnyeztem a szépet,
ma már csak kacagnék, ha fáj, de inkább vagyok néma,
halottakat hordó szárnyát vesztett madár,
kire nem fecsérel időt, az emlékezet.

Vékony szalmaszálon függő színarany könnycsepp,
lassan elsötétül, majd ezüstös derengésben figyeli a csendet.
Álom szárnyakon repülő lesben álló kegyetlen orvvadász,
üveges tekintettel esik össze egy névtelen árny után.
Gondolatok nélküli világom vörös folyói közt,
arctalan emlékek koldulnak tisztítatlan vízért.
Egy leforrázott tea a fák alatt búsan nyüszít,
felkelnék, de a takaróm, a sötétség túl nehéz.