Csend pillanatnyi
kristályzörejek
mozdul a lélek
másfele néz.
Tükör mögötte
ha fázna
ha égne
óvatosan
hátranéz.

Csak az ütem...
Ta-damm, ta-damm
a szív összehúz
és elernyed
összehúz és elernyed
fogvatart, szabadít
megöl és kisegít
egy tétova lelket.

Áll a kietlen
semmi közepén
egy fa,
odabújik
hozzá, öleli.
Te vagy az örök
mozdíthatatlan rend
félni, hinni
hozzád jövök.

Reszket a lélek
az ölelésben
pattan a szikra
bújik a résben
apró madár
a semmi közepén
aprócska fénylény
ez vagyok én.