Küzdőtér |
|
|
|
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
A meggyötört ember Ideje:: 04-30-2012 @ 01:24 pm |
|
|
|
|
A meggyötört ember
Volt egyszer egy ember, akinek a veséje vérzett, Dolgozni még így is bement, hiszen sosem késett. A munkahelyi orvos barátja a helyzetet komolynak vélte, Mindenképpen be kellene mennie a kórházba, arra kérte.
Adott beutalót a számára, s a dolgozó belement. Ám nem volt egyedül, a "félelem" is vele ment. Mikor megérkezett látta a tömeget, de várt a sorára, El is érkezett a kijelölt ablakhoz sokára.
Ott közölték vele, zsúfoltság miatt egy másik intézménybe küldik. E "remek" hírtől úgy érezte, hogy "boldogságban fürdik". Átgyalogolt és a várakozás kezdődött elölről. Már kezdte a harag emészteni belülről.
Úgy két óra múltán sorra is került, Akkorra a koplalástól majdnem padlóra terült. Maga minek jött ide? Ordított rá a főorvos durván. A kimerült ember csak nézett rá döbbenten és furcsán.
Ide küldtek. Mondta. Eközben az asszisztensnő az orvost nyugtatta. Hiszen területileg ide tartozik. E tényt eszébe juttatta. Ezután egy "kellemes" vizsgálat következett, ujjazás, meg minden, A szerencsétlen csak arra várt, hogy menekülhessen innen.
Végül is elküldték más vizsgálatokra is tovább, Kezdhette elölről az egészet, egy "házzal" odább. Bármi legyen az eredmény, ide ne jöjjön vissza! Ezt az intelmet a "kedves" főorvostól kapta, A meggyötört, egész bizodalmát az egészségügy iránt, a rendelőjében hagyta. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 04-30-2012 @ 01:24 pm
Hozzászóló: Summer (Ideje: 04-30-2012 @ 05:56 pm) Comment: Szerintem ebből egy remek próza lenne. Szeretettel: Zsu |
|
|
|
|
Hozzászóló: Julianna (Ideje: 04-30-2012 @ 08:04 pm) Comment: Ez nem mese, hanem ismétlődő valóság! Sajnos. Az előző hozzászólással is egyet tudok érteni. :) Edit. |
|
|
|
|
Hozzászóló: Nagyur (Ideje: 04-30-2012 @ 10:20 pm) Comment: Kedves Zsu!
Igazad lehet. Remek próza is lehetne, de nekem bőven elég volt elszenvedni ezt a "szadizást", így csak versre futotta.
Köszönöm a látogatást.
Gyula |
|
|
|
|
Hozzászóló: Nagyur (Ideje: 04-30-2012 @ 10:24 pm) Comment: Így igaz, kedves Edit. Sajnos, ez a valóság, ami folytonossá vált. Ennyit ér egy ember, ha beteg.
Köszönöm, hogy benéztél.!
Jó éjt és szép álmokat!
Gyula |
|
|
|
|
Hozzászóló: Velina (Ideje: 05-01-2012 @ 12:33 pm) Comment: hát sajnos ez van, tőlem hetente szoktak vért venni, meg egyéb "kellemes" dolog, és nem szeretek várni...jól átadtad |
|
|
|
|
Hozzászóló: Nagyur (Ideje: 05-01-2012 @ 12:41 pm) Comment: Köszönöm, kedves Velina. Nem irigyellek a minden heti "élvezetért". Nekem elég volt bőven a leírtat is átvészelni.
Legyen szép napod!
Gyula |
|
|
|
|
Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 05-05-2012 @ 07:52 pm) Comment: Sajnos ez a magyar valóság. Nagyon elkeserítő. Szeretettel olvastalak: Anna :))) |
|
|
|
|
Hozzászóló: Nagyur (Ideje: 05-05-2012 @ 09:16 pm) Comment: Bizony, sajnos ez a valóság. Jobb, ha valaki nem beteg, mert könnyen úgy járhat, mint Én akkor. Idáig jutott a magyar egészségügy. Szégyen és gyalázat, hogy idáig süllyedt az országunk.
Köszönöm szépen, hogy "benéztél".
Jó éjt Neked!
Gyula |
|
|
|
|
Hozzászóló: szilfer (Ideje: 05-08-2012 @ 09:05 am) Comment: Műfaji határokat áttörő írás a valóság küzdelmes útjairól. Üdvözöllek, Feri:) |
|
|
|
|
Hozzászóló: Nagyur (Ideje: 05-08-2012 @ 11:39 am) Comment: Nagyon köszönöm a véleményedet, kedves Feri.
Örülök, hogy így látod.
Legyen szép napod!
Gyula |
|
|
|
|
|