-: szemilla

mondják, Freud félreértelmezte magát.
persze, nekem kezdettől fogva gyanús volt az egész,
miszerint minden neurózis oka, hogy a nőnek nincsen fallosza.
hogyan is irigyelhetné a nő a férfi péniszét, amire vágyik?
nem a farok kell, hanem a "másik".
a hiányzó rész, amivel az Egész újraírható.
a harmónia.
amit a születéssel való megérkezésben ismertünk meg:
hogy lenni csak a másikkal együtt lehet.
az odaadás elfeledteti velünk az egot,
ami szintén nincs, és nem hiányzik, mert
megszűnik az, ami önnön börtönünkbe zár:
a félelem, hogy csak test vagyok, mulandó anyag.

"Én én vagyok.
S te nem vagy te, s nem vagy ő sem."*

azt hiszem, megértettem.
direkt hülyítenek minket. az eredeti elképzelés szerint,
a Hiány irigységre ad okot, csakhogy az ember
vágyni nem irigységből szokott, hanem mert elveszett
valami, ami egykor ismerős volt.
ketten lenni hatalom. és akkor oda az oltalom,
amivel véd minket a rendszer, miszerint: élni egyedül kell.
a fogyasztóvédelem nevében elhallgatják előlünk:
létezésünk titka ugyan bennünk van, de tekintetünk elárul.

nyitott könyvként olvasóra vár testben a lélek,  
míg a Föld, a társadalmi érdeknek megfelelően,

továbbforog a fallosz körül. a világ örül,
hogy Isten teremtménye hitetlenül bár, de még él,
miközben titkon, unottan, világvégét remél.

* Randnóti Miklós: Előhang egy monodrámához