Akárhogy harcolok mindig rám találnak.
Öröké foglyuk lettem. Eddig miért nem láttam?
Már semmi jelentőségük. Hisz nem szeret.
Csak kínoznak mardossák lelkemet.

Átkozott emlékek, bármerre lépek.
Fájdalmuk felemészt. Mégis értük élek.
Őt más öleli, s nem nézz hátra.
Én miért teszem hisz úgy sem látja.

Miért várok rá? Hisz sosem jön.
Az igazság keze a magányhoz köt.
Tán ez a sorsom, szenvedni amíg élek.
Ne sajnálj, csak emlékezz rám! Kérlek!