Azt ígértem, megírlak téged de más oszt lapokat. Az élet? Nem rólad írok, hanem magamról körmondatokat fontos szavakról. Ha mindent, mi most kavarog bennem összegyűjteném, szép kis kupac lenne. Ha kedved lenne még, bár nincs, kiemelve egyet tán értenéd. Nyugalom, adok-kapok alapon. Egyszerű, kihasználsz, én kihasznállak épp csak megkívántad kissé a számat. Hogy én mit akartam? Azt hiszem semmit sem. Azt írtam rég, "majd jön ha ittlesz". Még. Te vagy kevés, vagy én vagyok sok de néha mindent megkapok, mit adhatsz és adok, mit adhatok. Vag mégsem? Mosoly. Tombol a cinizmus. Ilyen egyszerű ez a ki mit tud. A hitem az enyém, én ez vagyok Őszinte játék, mit akarhatok? Bizonyságul akartam írni rólad, hogy más értelmet adjak néhány bizonytalan szónak. Nincs a napokban semmi tervszerű ilyen vagy, tudom, ilyen egyszerű. Még ahhoz kell majd valamilyen vegyszer hogy elfelejtselek, tudod, majd egyszer...
|