Leírom Neked a gondolataimat:
Ezer dolog zavar engem másokban, gondolom velem is vannak így mások. Általában azt gondolom, nem érdemes tudomást venni ezekről az emberekről, mégis, te vagy az a valakii, aki mellett nem lehet csak úgy elmenni. Sok volt ez a pár év. Csak azt nem tudom, hogy miért nem lát mindenki a színfalak mögé? Miért hagyja magát mindenki megvezetni? Talán az sem jó szó, hogy mindenki. Hiszen páran már felébredtek, és csak idő kérdése a többi.
Nem tudom, hogy lehet játszani valakinek az érzéseivel. Hogy mondhatod valakinek, hogy szereted, amikor nem így van? Hogy elfogadod mindennel és mindenkivel együtt, amikor nem így van? Közben nekünk mást sejtetsz.
Hogy teheted meg azt, hogy még csak nem is leplezve szándékodat, mást is belekeverve szét akarsz szakítani két embert? Hogy van képed, hogy más kérésére segítesz ebben?
Honnan veszed a bátorságot, hogy valakit megítélj, amikor nem is ismered? Tovább megyek. Nem is akarod megismerni. Mert mindenkit megítélhetünk első látásra. De nem a belső értékeit.
Gyűlölöm, hogy egy hazug, kétszínű ember vagy. Van egy célod, de nem árulod el neki, hogy mi az, hanem másokon keresztül próbálod érvényesíteni. Bele gondolsz abba, hogy mit érez az a másik? Persze, hogy nem. Fogalmad sincs.
A szemembe mosolyogsz, a hátam mögött fújsz.
Elmész mellettem, ha kedved szottyan szólsz, ha nem, nem. Rám nézel, mosolyogsz, elfordulok, azt hiszed, már nem figyellek. De közben látom, hogy rólam beszélsz. Már nem is kedves dolgokat igaz?
Sajnálom azokat az embereket, akik még hisznek Neked. Volt, aki már látta előre. Szólt is, hogy vigyázzak. Tudod, jól ismerem az embereket, általában hamar rájövök a személyiségükre. De gratulálok! Téged az első pillanattól fogva félre ismertelek. Ritka.
Ahogy eltávolodtam én is, úgy fog mindenki elpártolni mellőled.
Nagyon élvezem, hogy van egy olyan személy, aki közel áll hozzád, és eddig mindenben a bizalmát és elfogadását élvezted, de mára már látja, milyen vagy. De Neked még nem mondta el. Milyen érzés? Ez kétszínűség nem? Ismerős? Most biztos azon gondolkodsz, ki lehet az.
Szánalmas, hogy ott vagy, ahol nem akarják, hogy légy, de Téged egy percig nem zavar. Megharagszol, amikor nem úgy történnek a dolgok, ahogy szeretnéd, de mégis visszajössz. Miért? Nem érzed az emberek irántad való őszinte ellenérzését, gyűlöletét? Nem érzed, hogy nem vagy oda való?
Van egy tippem. Szerintem Te pontosan tudod, hogy hányadán állnak Veled az emberek. Szerintem direkt csinálod. Mert élvezed, hogy ez őket zavarja. Hülyének nézel mindenkit, azt hiszed, hogy meg lehet vezetni minden embert. Mert mosolyogsz, mert kedveset mondasz.
Most is ezt fogod tenni. Hamarosan.
Tudod az a baj, hogy mindig kiderül az igazság. Mindig rájövök, hogy mit csináltál. Mert valaki mindig elszólja magát. Talán beszélned kéne velük, hogy ne tegyék.
Az általad épített királyság hamarosan leomlik, és én ott leszek, hogy élvezhessem.
Még valami. Ha nem fejezed be, ki fog derülni, hogy ki vagy. Hamarabb, mint szeretnéd, gyorsabban, mint gondolnád. Hogy fiú vagy-e, vagy lány, hogy honnan ismerlek, ki lehetsz egyáltalán? Az összes apró, elejtett megjegyzéseid nyilvánosságra fognak kerülni.
Kíváncsi vagyok, elgondolkodsz-e. Kíváncsi vagyok, mennyi idő múlva csörög a telefonom. Persze nem azért hívsz majd, hogy leszúrjál, hanem azt mondanád, hogy ki az? Kiről írtad? Közben meg pontosan tudod, hogy rólad szól.
Jaj, ne haragudj! Most, hogy írtam, hogy hívnál, már biztosan nem fogsz. Ez vagy Te. Egy senki. |