Régen írtam már.

Főleg nem verseket...

Nem fogott a  toll.

Vagy nem fogott az ész?

Tán nem érzett az érzelem.

Gejzírként tör fel

Lüktetve az ige

Zsongott,busongott

Dalolt a  képtelen

Dalolt a képzelet

Előhúzott

Végtelenül mély

Mezőillatú

Zsebeiből ó,

Jövőképeket.

Mozaikokat,

Más játékait,

Vagy mieinket,

Kérdésre a választ

No, ki adja meg?

Versben a  költő,

Regényekben élő,

Magát mutatja meg,

Csillanón,fényesen,

Mégsem érdemeket keres,

Nem magáért ír,

Ám mindenkinek.

Magamért írok,

DE főleg  másokért,

Hogy  vidámítsam,

S néha,remélem,

Gondolatszobrásszá tegyem.

Mozaikkockák,

Csöppnyi darabok:

Hol megszürkültek,

Hol szivárványosak.

Ezek az életek,

Magukban mélyen:

Világalkotó emberek.