Hibáztam... - sokszor életemben.
Nem figyeltem arra
mit okozok ezzel,
ha nem nézek másra,
Csak saját érdekemre.
De most azt látva,
mikor Őrá lelve
megindultam bátran,
Hogy nincsenek barátok,
kikre most számíthatok,
csak néma emberek.
Most mit tehetek?
Szeretem őt nagyon,
egy szörnyű évszázadon,
ahol nem szokás ez...,
de nagy csodát tesz.
Erre én, nem nézve
álnéven s emésztve
darabokra töröm,
ami nekem öröm.
Bocsáss meg nekem,
eltévedtem újra.
Segíts visszatérnem
a helyes útra!
S életem egy virága
megértő szívre lel,
remélem, hogy soha
nem veszítem el!
1998 |