Szeresd és tiszteld a Nőt,
Akit a válladig érő, hajlotthátú
Nyomorúság engedett eléd,
Hogy megízlelje éhes szemed
A mindig tisza erőből éledő boldogság
Első, aranysugár nyalábjait!
Szeresd, tiszteld és óvd meg Őt
A körülötted hemzsegő viperafajzatoktól!
Igen! Az olyan hátsóakarat bábuktól,
Mint amilyen Te s én vagyunk
A tükörből visszabámulva,
Jónéhány adag civilizáció-injekció
Behabzsolása után.
Mert mi, még ezeket is csak másodpercek
Tört része alatt,
Versenyezve tesszük magunkévá.
Holott ott a Nő!
Drágakő,
Arany, márványsajtot ropogtató télidő,
Fennhéjázó Playboy uánzatok. Szukák!
Hol vannak a Ti olajfoltokon lebegő
Összetákolt értékeitek,
Potencianövelő kapszulák
Kölcsönbemart energiái
A Nő születéséhez, létezéséhez,
Még hibáihoz képest is?
Hol?
Szeresd a Nőt!
Mert megszületett,
S Téged azért szült,
Hogy Őt szeresd.
|