Vihar vert, kopottas könyv,
ásító lyukkal a közepén
egy agyhalott tücsök,
két húros hegedűjén zenél.

Mit vártok, egy alkoholista zergétől?
S mit a rég megfagyott tűztől?

Semmit.

Lázálomban remegő puha párna,
a halál a palástja, egyébként meztelen,
de nem fázik, nincs értelme,
inkább ásót ragad és elmegy.

Egy harcias bogáncs, elárult szíve
átszúrva hever a pamlagon,
gazdája holtan mellette,
az ablak meg csak figyel meredten.