Csak egy karó VIII

Ma reggel az utam ismét
ki a határba vezetett,
fél év elmúlt már azóta
és sok „barátom” lelépett.

Csak úgy bántak ők is velem
mint én veled te kis karó,
elkoptam már lassan én is
úgy mint egy öreg fapadló.

Az utolsó sétámnál itt
már csak egy plasztik karó állt,
téged sem láttalak sehol
és rám itt már senki sem várt.

„A nagybátyám állt itt sokáig
én unokaöccse vagyok,
a szomszéd kertjében nőttem
a fa átdobott egy magot.

Most engem gazdám kivágott
erős vagyok mint nagybátyám,
tovább tudok én itt állni
annál a plasztik karónál.”

Köszönöm neked kis karó
hogy egy szót is beszélsz velem,
sokan e hat hónap alatt
már rég nem ismernek engem.

Holnap újra kijövök
és meglátogatlak téged,
remélem, hogy a Jó Isten
ad még annyi egészséget.