Csak egy karó IX
Ígéretemet betartva meglátogattam a karót, és figyelemmel hallgattam a rajta ülő kis manót.
„A karó már elmesélte, hogy te ma is ki fogsz jönni, 's látogatásaidat most akarja itt megköszönni.”
Én vagyok az ki köszöni, hogy elbeszélget itt velem, örülök, hogy van még miért eljönni otthonról nekem.
„Sajnálja, hogy a nagybátyja szó nélkül téged itt hagyott, gazda gyorsan tűzre dobta búcsúra időt nem adott.”
Sajnos ez a mi sorsunk is ha ráncos öregek leszünk, ez a modern társadalom nem tud mit kezdeni velünk.
A tudásunk még jó volna csak szégyenlik tőlünk kérni, sokkal egyszerűbben az ma mint elavult elítélni.
Annak kedves kis manócska nagyon megörültem itt kinn, mert úgy tűntél nekem, mint egy palackból kiszabadult dzsinn.
Kis karócska neked halkan most még csak annyit mondok, hosszú jövőt kívánok még 's egy karóhoz illő sorsot. |