| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
rongybaba szívem... Ideje:: 10-02-2012 @ 08:06 am |
|
|
|
|
rongybaba szívem asztal alá dobva
az asztal szépen terített a magánynak
ül mellette a fiú s bámul hosszan ahogyan
a fény megcsillan fenekén az üres pohárnak
rongybaba szívem lecsukja szemét végül
férfi lett a fiú jegyese már a magánynak
szépen terített asztal alatt elfeledett játék
maradt nincs értéke csak az üres pohárnak |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 10-02-2012 @ 08:06 am
| Hozzászóló: hzsike (Ideje: 10-02-2012 @ 10:43 am)
Comment: Szép, szomorkás, kissé fanyar képek...Szeretettel olvastam:Zsike |
|
|
|
|
| Hozzászóló: aranytk (Ideje: 10-02-2012 @ 11:00 am)
Comment: Szinte minden elmúlik, elmegy mellettünk, amit megélünk az életünk során. Bár az utak szétválnak, mégis, minden a részünk marad, és a döntéseink nem mindig úgy alakítják az életünket, ahogy azt reméltük a döntéseink pillanatában. Ilyenkor árnyékként kíséri emlékeinket a hiány, s a magány. Szomorú érzések ezek, mert egyben az élet múlása is bennük van. Ez a vers, amit most olvastam, ezt a hangulatot tükrözte nekem. Különösen tetszett a versed, mert szép költői képekbe bújtattad az érzéseidet. Ölellek :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szemilla (Ideje: 10-02-2012 @ 12:14 pm)
Comment: köszönöm Zsike a szeretettel olvasást. az mindig jó. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szemilla (Ideje: 10-02-2012 @ 12:18 pm)
Comment: Kai, ezt olyan szépen fogalmaztad meg! talán ennyi nincs is a versben, csak bennem. s bár nem célja a versnek, hogy az olvasó értse, azért egy értő olvasó mindig aranyat ér :) köszönöm, hogy ilyen kitartóan jelen vagy. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Teru (Ideje: 10-02-2012 @ 05:37 pm)
Comment: Kedves Szemilla, néha már csak az üres pohár fenekén él a múlt... Nagyon mélyen éreztem.
Szeretettel Teru |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szemilla (Ideje: 10-02-2012 @ 05:46 pm)
Comment: hi hi :) épp téged olvastalak, Teru. nem, Teru. a múlt nem a pohár fenekén él, hanem a szívünkben. ami a pohár fenekén van, az az emléktelen jelen, ami megbolondítja az értelmet. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: AngyaliAndi (Ideje: 10-02-2012 @ 09:26 pm)
Comment: Van olyan emlék, amit el kell engedni, el kell feledni. Majd húsz-harminc év múlva kell előszedni, amikor már annyit ér, amennyit valóban érdemes érezni miatta. A pohár feneke meg... csak pöcegödör- bár erről tudom, nekem vaskalapos véleményem van. De úgy gondolom annál minden emlék többet ér, hogy oda kerüljön. Puszillak! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szemilla (Ideje: 10-02-2012 @ 10:41 pm)
Comment: Andi :))) te semmit nem változtál :) nekem nincs húsz-harminc évem (remélem). és kedvem sincs hozzá, hogy elpakoljam az emlékeim. velem marad. és ha fáj, az még jó, ha nem fáj, akkor már most nem vagyok. de igazad van. egy emlék többet érdemel annál, hogy egy üres pohár feneke legyen. tudom. keresem, mihez kezdjek ezzel. nagyon köszönöm, amit írtál. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 10-02-2012 @ 10:50 pm)
Comment: Az jutott eszembe, soha nem tudjuk mit engedünk el igazán, csak a hiányok generálódnak újra és újra. Az erő fogy, a lélek kopik, ürül, emlékek gyűlnek. Ezek az érzések keltek bennem a versed olvasva.
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szemilla (Ideje: 10-03-2012 @ 08:12 am)
Comment: kedves Béla, igen, az erő fogy, de a lélek nem kopik, csak fáj, mert tehetetlen az ellene elkövetett dolgokkal szemben. de az biztos: soha nem tudjuk, kit, mit engedünk el. de mikor dönteni kell akkor csak egy iránytű van: a belső hangunk. (köszönöm, ismét) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: pirospipacs (Ideje: 10-04-2012 @ 08:13 pm)
Comment: Abszolut magányversen érzem. Megüresedtek a napok. A rongybaba megkopott, megunt "játékká" vált. Valami elmúlt, és nem él a jelen, a jövő. Én átéreztem minden sorát. pipacs |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szemilla (Ideje: 10-05-2012 @ 08:15 am)
Comment: igen, Pipacs, van benne jócskán a magányból, de valahogy azért kezdtek el bennem fészkelődni a sorok, mert lázadozni kezdett bennem valami. és most azt gondolom, amíg lázad az ember, addig a magány nem tud benne gyökeret verni. köszönöm, hogy osztoztál velem benne :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Malan (Ideje: 10-05-2012 @ 11:21 pm)
Comment: Nekem ez nagyon tetszett Ági, amellett, hogy rendkívül kifejező, tökéletesen letisztultnak érzem, sőt, "esztétikusnak". Talán a hosszan kitartott sorok furcsán lágy dallama, vagy a sodrás és a melankólia, a jelenet tökéletes tisztasága, akárhogy is, ez a vers így, ahogy van, kész van és nagyon-nagyon jó! Gratulálok! Üdv: András |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szemilla (Ideje: 10-06-2012 @ 09:14 am)
Comment: köszönöm András, örülök. megtisztelő a véleményed. igyekszem tanulni. (jesszusom... nem ismerek magamra! úgy válaszolok, mint akit átneveltek. figyelj! lemondok a sörről. ezzel most kvittek vagyunk. ) :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: ZsefyZsanett (Ideje: 10-06-2012 @ 05:43 pm)
Comment: Ezt a versedet a címe miatt egyből kiszúrtam... :) ..és meglepett, hogy mennyire hasonló érzések fogalmazódtak meg benne, mint az én Rongy élet c. versemben...(még nem hoztam el ide.)
Lehetett volna egész másra asszociálni a címből, mint a hiányra, a magányra..de nálad is, nálam is ezek az érzések (is) benne rejteznek.
De örömmel olvastam tőled, hogy "amíg lázad az ember, addig a magány nem tud benne gyökeret verni."
Valahogy így érzem én is.
Tetszett a versed. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szemilla (Ideje: 10-07-2012 @ 01:02 pm)
Comment: kedves Zsanett, a hozzászólásod is olyan tartalmas, mint a verseid, úgyhogy kölcsönös az érzés: megtisztelő a jelenléted. többek között ezért szeretek most itt lenni, mert a versekkel el lehet mondani azt, amiben az ember belül oly biztos, de a költészet álruhájába bújva nem nézik hülyének, hanem magukra ismernek az emberek, hogy jé, bennem is hasonló dolgok fogalmazódnak meg. ilyenkor azt érzem, nem holmi kósza érzés az, ami verset életre hívja, hanem egyfajta tudás, ami azoknak adatik meg, akik nem rettenek meg az érzéseiktől sem. kívánok neked sok erőt (s magamnak is) mindehhez. |
|
|
|
|
|
