Csak egy karó X.

Kora reggeli órában
mentem ki ma a karóhoz,
a hőmérőm az udvaron
csak kilenc fokot mutatott.

Én már messziről halottam
a fehér kis sirály hangját,
amely ott is hagyta rajta
a fehér vizit kártyáját.

Karó csak állt szomorúan
búsan lehajtott fejével,
de elmosolyogta magát
mikor hozzá oda értem.

„Látod ez az élete, egy
szegény magányos karónak,
minden madár rá száll, és csak
letojni találják jónak.”

Kötélen vezetett kutya
melynek ha viszket a talpa,
egy fa nincs itt a közelben
így engem pisil oldalba.”

Ne búsulj barátom, mondám
vigasztaló szóval neki,
én nem vagyok karó, mégis
oldalba pisál mindenki.

„Látom, van annak értelme,
hogy te meglátogatsz engem,
mert legalább egy pár percet
itt elbeszélgethetsz velem.

Meg is vigasztaljuk egymást
egy-két bizalmas szép szóval,
és majd elnézőbb is leszel
holnap a vers olvasókkal.”