Álom és valóság
A lemenő őszi nap éji nyugovóra indul, és ma még kaptál tőle egy szép napot ajándékul.
A hulló falevelek sok százezer színes virág, 's te mint színes szőnyegen csak állsz, mint egy bohó diák.
Ma még vársz valamire valami még történni fog, az már csak mégsem lehet hogy egy élet, csak ennyi volt.
Felemelsz egy levelet 's mintha egy tükörbe néznél, egy bús, idős embert látsz ott, a lemenő napfénynél.
Elgondolkodva nézed talán még szeretne élni, halkan csak annyit mondasz: Ember, neked nem kell félni.
Még csak egy kis fulladást érzel 's már látod az örök legelőt, de csak az áramot vették el 's a maszkád nem kapott levegőt.
|