Tudom már megírták szépen a nagyok
de én is eltűnhetek, hogy ha akarok
Ha borzolja a semmi a létet
Ha tudod, hogy minden
árt, mi könnyűvé tesz
És nincs kedved már
levegőt venni sem
Hát tűnj el te is
nyom nélkül hirtelen.

Nem vagyok én költő
még csak amatőr sem
szavakat dobálok
s azok földetérve
épülnek, rombolnak
szeretnek, tombolnak
és az egész nem
napos domboldal
mert ha el sem érik,
hova vágynak
a fülbe,a földre
üres frázisként
meghalnak
a levegőben.

Elég ebből az életből, elég az egészből
érzékenyből, merészből,
többet ki nem készülök a kedvedért sem
Sőt magamért sem.
Nem érdekel mit mondtok, én hittem
mégis rendületlen
abban, hogy a vég
elkerülhető még.

Álmos vagyok, fáradt, miért születtem
Mi kell a halálnak
Miért hitték a régiek, hogy
még ahhoz is pénz kell,
hogy ladikba szállhass
én inkább elmegyek
s rám aztán várhatsz
bár úgy sem tetted soha.

Gyűlöllek most azt hiszem.
Remélem így marad ez
remélem nem jön majd
válasz sms.
Legyél boldog
Én eltűnök, ígérem
de nem neked, magamnak
nyomaim seholsem maradnak
és csak lógatom a lábam én
a világ végén a semmi közepén
a végtelenbe.
Ha van olyan egyáltalán
s nem csak egy címke
valami oldalán.