Küzdőtér |
|
|
|
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Add meg hát előbújt lelkednek magad Ideje:: 10-29-2012 @ 05:05 pm |
|
|
|
|
Apró könnycseppem olvadt el párnád ölében. Fájdalom született, s karjaimból elfojt az élet. Betakart testem csak eltakart valósággá vált, S az álom, mit láttam éberem, akkor talán fájt.
Eltűnt a harc, eltűnt a gondolat. Hallottam megperzselt, tétova hangodat, S éreztem istened tomboló hadát lelkemen, Ahogy megemészt, s pokolra vágyva hízeleg.
Aztán jött a pillanat, ami sosem volt, De mindig itt marad, soha nem lesz, Hisz nem lehet, csak itt van, Mint mindig, ahogy te vagy velem,
Mindig és soha, ahogy az elkorhadt fa Lelke is örökké itt marad, S az elfoszlott harcokat látva Örömbe ébred újszülött világa.
Add meg hát előbújt lelkednek magad, Add fel hát istened felett tébolyult harcodat. Kezemhez érve szenvedve, szeretve éld meg velem mosolyod, S engedd, ahogy játszmád helyett játékod ragyog. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 10-29-2012 @ 05:05 pm
Hozzászóló: AngyaliAndi (Ideje: 10-29-2012 @ 08:12 pm) Comment: Nagyon tetszett, örülök, hogy olvastam.:))))))))))))) |
|
|
|
|
Hozzászóló: a_leb (Ideje: 10-30-2012 @ 05:57 pm) Comment: Olvastalak.
aLéb |
|
|
|
|
Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 11-03-2012 @ 06:40 am) Comment: A negyedik sorban az éberem, szerintem éberen akarna lenni, és a csupa nagybetűs kezdéseken elgondolkodnék a helyedben. A vers sodrása, mélysége nagyon tetszett. Szeretettel olvastalak: Anna :)) |
|
|
|
|
|