Egy más vers halottak napjára

Halottak napján hívő emberekkel
virágcsokorral kezükben, tele temető,
nem mindegyiknél ugyanaz az oka,
hogy a mai napon a temetőbe megy ő.

Legtöbbet az emlék és a fájdalom
az ami útjukat a sírokhoz vezeti,
van sok kit a lelkiismeret kínoz
és a régen elkövetett bűnt, most itt vezekli.

Míg élt melette, semmibe sem vette
emberi mivoltját, azt nem adta meg neki,
mióta anyja itt a sírban fekszik
mindennap a sírját ő virággal díszíti.

Ez itt a sírnál, csak egy önámítás
ott fenn az anyja, már rég megbocsájtott neki,
amit most itt tesz, csak szomszédok látják
és szó nélkül hagyják a sírnál őt szenvedni.

Addig szeressük, míg itt mellettünk él
őt simogassuk, ne azt a hideg keresztet,
fejünkre tenné reszkető kis kezét
mikor szemei egy kissé, reményt veszettek.

Többet ért az neki, mint ma egy szép koszorú
ő nem kért soha többet, csak egy kis megértést,
életét önzetlenül feláldozta nekünk
's mit érte kapott, csak a mindennapi sértés.

Gondolj arra, ha e sorokat olvasod
az élőket szeresd, ne a megholtakat,
vigyázz, nehogy ez legyen neked is a sorsod,
az örök tisztelet, az kell egy halottnak.