Kényelmesen fekszem az ágyamban, és figyelem ahogy a macskám játszik. Nem rég ébredtem, szememben még az álom összefonódik a macskámmal. Kellemes álom, kellemes macska. Még nem vette észre, hogy ébren vagyok, még úgy gondolja szabadon garázdálkodhat. Meghagyom ebben a tudatban, így jobban megfigyelhetem. A hancúrozást a táskám pántján kezdi, isten tudja miféle ellenséget képzel bele, de komoly a harc. Lelapítja a fülét, morogni nem mer, azt hiszi alszom. Aztán támad, két mancsával ráugrik, pofozza, harapja, majd egy bunkfenccel alatta terem. A pánt győzött, sikerült a helyén maradnia. A macskám körbe néz, mit lehetne még szétcincálni. Fölnéz az asztalomra, és én már tudom, hogy zsebkendőm végleg elveszett. A macska kicsi még, nem tud egyből fölugrani az asztalra, de leleményes. Jár az agya, és megtalálja a legkézenfekvőbb megoldást. A szék. Fölpattan a gurulósszékre, amit tegnap este kicsit távolabb hagytam az asztaltól, egy kismacskának nagyon távol. Drukkolok nehogy pofára essen. Még mérlegel magában. Nem kéne e megvárnia engem míg fölkelek, és leülök a számítógéphez. Ilyenkor fölszoktam venni az ölembe, onnan negyon könnyű följutni a zsepihez. Ezt lepörgeti magában, de eszébe jut, hogy hétvégén mennyit alszom. Gyorsan elveti az ötletet. Hát vesz egy nagy lendületet, és ugrik. Elvéti egy kicsit, de sikerül belekapaszkodnia az asztalomon lévő jegyzettömb szélébe. Lóg egy kicsit, nem nagyon mer mozogni, mert akkor lever mindent, és én fölkelek és leszídom. Azt nem tudja, hogy ma reggel, ehhez nem lenne kedvem. Sikerül fölhúznia magát. Peckesen néz le a földre. Hasonló tettet hajtott most végre, mint a hegymászók, és bizonyára úgy érzi magát, mintha a Mount Everest csúcsán lenne. Csak most ő a zászlót akarja ellopni. Eszébe is jut gyorsan küldetése. Szájába veszi a zsebkendőt. Sunyin kikommandózik az asztal szélére, és leveti magát, annyira még nem profi, hogy négy lábra érkezzen, de legalább nem verte be a fejét, mint pár nappal ezelőtt. Eljut az ágyam közelébe, zsákmánya a szájában, moccani sem merek, nehogy elriasszam. Azonban közbe jön valami, egy másik játék, egy toboz. Amit még az éjszaka csórt el anyám szobájának polcáról, és egészen idáig pofozta. Nem tudja mi tévő legyen. Itt a zsepi és a toboz. Tétován megáll. Leteszi a zsebkendőt a földre. Hol az egyikre, hol a másikra veti tekintetét. Nehéz döntés, fontosabb, mint akármi más a világon. Eszébe jut éjszakai kalandja is, és a reggeli is. Egyformán kedves neki mindkettő. Még ül egy ideig, de megszületik fejében a döntés. Vidáman a szájába veszi a zsebkendőt, és ráveti magát a tobozra. Újabb önfeledt játék kezdődik. Kicsit körbenézek a szobámban, vajon nem tűnt e valami el. És akkor veszem észre, hogy idősebb macskám, aki már tíz éves, ott ül a lábamnál, és ő is a kicsit nézi. Tekintetünk összeakad, de ő sem mozdul, nehogy megzavarja az idillt. |