[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 121
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 121


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Reménysugár a kilátástalanságban
Ideje:: 11-05-2012 @ 11:39 am

Alkonyodott. A város zaját panaszos nyávogás szakította félbe. A híd lábánál, lent a folyónál ázott kismacska sírt kétségbeesetten. Talán kidobták, talán már gazdátlannak született. Ki tudja.

A hídon egy pár veszekedett egyre hangosabban.
- Hányszor mondjam még, hogy ez volt az utolsó! Hinned kell nekem!
- Egyáltalán nem hiszek, hagyjál békén!- zokogta a nő, és megpróbált elfutni a férfi elől, aki azonban megragadta a karját.
- Engedj el!
- Nem, amíg meg nem bocsátasz!

A járókelők megbámulták őket, volt, aki nevetett, más fejét lehajtva sietett el a közelükből, de senki nem avatkozott közbe.
- Ha itt hagysz, beleugrom a folyóba! Nem viccelek!- kiabálta kapatos hangon a férfi, és még erősebben megszorította a nő karját.
- Engedj el, ez fáj! Ne hülyéskedj, engedj már el!- szólt a nő remegő hangon.

Ahogy a férfi szemébe nézett, hatalmába kerítette a félelem. A testét borító zúzódásokra gondolt, és fájdalmasan görcsbe rándult a gyomra. Hát már megint kezdődik? Ahogy a férje inni kezd, brutális, kötekedő alakká változik. Hát már soha nem lesz ennek vége? Pedig hányszor megígérte, hogy nem iszik többet. Kijózanodva aztán zokogva kért megbocsátást- a nő pedig minden alkalommal megbocsátott. Egészen eddig.

Kihúzta magát, és megint megpróbálta kirántani a karját a férfi kezéből. Remélte, hogy a férje nem üti meg nyilvánosan. A férfi azonban egyre erőszakosabban rángatta a nőt.

- Szépen abbahagyod ezt a hülyeséget és hazajössz velem. Mégis hová mennél? Mihez kezdenél nélkülem? Örülj, hogy elvettelek, senki másnak nem kellettél volna!- üvöltötte a férfi a nő arcába.

Részeg dülöngélésében hirtelen megbotlott a járdaszegélyben, és egy pillanatra lazított a szorításon. A nőnek sem kellett több. Kirántotta a kezét férje markából, és rohanni kezdett. Már a híd végén járt, amikor hirtelen autódudálást, csattanást hallott.

A nő nem mert megállni, leszaladt egészen a folyóig, a híd alá. Rémülten zakatoló szívvel hallgatta a fentről jövő hangokat. A részeg dühöngés abbamaradt, a hirtelen csend pedig szinte nyomasztó volt. A nő kimerülten sóhajtott és hátát a híd lábának vetve, hátrahajtotta a fejét, és várt.

Nemsokára szirénázó mentőautó hajtott fel a hídra. A nő nem mert mozdulni. Mi történhetett? Talán- de nem, ilyet gondolni sem szabad. Maga is megrémült, hogy mennyire boldoggá tenné, ha a férjének baja esne. Ahogy rémülten és tehetetlenül állt, hirtelen nyávogásra lett figyelmes.

Ázott, fekete fehér foltos kismacska sírt kétségbeesetten. A nő leguggolt, és halkan hívni kezdte. A cica félénken nézett rá. Talán kidobták, talán meg is verték, gondolta a nő szánakozva.
Lehet, hogy engem is így szánnak az emberek? Azok, akik normális életet élnek, akiknek nem kell félve hazamenni- hasított belé villámcsapásként a gondolat. A cica közben egészen közel sompolygott. A nő kinyújtotta a kezét, ő pedig hagyta magát simogatni. Ez nem mehet így tovább. Többet nem fog sajnálni senki. És soha többé nem engedem bántani magam- gondolta határozottan.

Karjába vette a kismacskát, és kilépett a híd árnyékából. Villogó mentő- és rendőrautót, és körülötte tébláboló járókelőket látott.

- Elnézést, mi történt itt? – kérdezte halkan a legközelebb állót.
- Elgázoltak egy részeg fickót. Meghalt.
A nő kábán, maga elé meredve indult el lassan. Aztán ránézett a karjában doromboló cicára.
- Tudod, most már egyikünk sincs egyedül. És mostantól minden jó lesz. - mondta neki hirtelen elmosolyodva.


Utoljára változtatva 11-05-2012 @ 11:42 am


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: Bogika
(Ideje: 11-05-2012 @ 12:16 pm)

Comment: Tetszett.


Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 11-05-2012 @ 02:51 pm)

Comment: Jó írás, kemény, de tetszett. aLéb


Hozzászóló: hzsike
(Ideje: 11-06-2012 @ 11:49 am)

Comment: Nagyon szépen megírt, megérintő történet. Szavaztam is rá, mert magával ragadott az egész.Szeretettel gratulálok a megérdemelt győzelmedhez kedves Lukrécia. Szeretettel olvaslak mindig:Zsike


Hozzászóló: Lukrecia
(Ideje: 11-06-2012 @ 01:18 pm)

Comment: köszönöm szépen:)


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.37 Seconds