Tisztán látszott a nőn, hogy tudatában van a rászegeződő mohó férfitekinteteknek. Dekoratív jelenség volt a szűk miniszoknyában, és a testre simuló, kivágott felsőben, ami nemcsak sejtetni engedte domború dekoltázsát. Manökenszerű járásának ütemére folyamatosan hullámzott teste.

Sohasem volt az esete ez a ribis típus, a vágyakozástól mégis mélyet sóhajtott Thomas. Évek óta nem volt dolga nővel. Utoljára a volt feleségével…

Mintha a kifutón lenne, nem egy útszéli parkolóban. Ez így valóban kissé ellentmondásos látvány volt, hiszen a nő ekkor lökte be – látható undorral – az egyik WC ajtaját. Kifelé úgyis meg kell fognia a kilincset.

A férfi megpróbálta maga elé képzelni, mi történik odabent. Erősen vizuális típus lévén hamar elhessegette a gondolatot. Tovább nézte körülötte az embereket. Ez volt a kedvenc – és egyben az egyetlen – szórakozása. Kívülállóként szemlélni a világot. Csak nézte a sokféle népséget, ahogy jönnek-mennek. Mindenkiről elképzelt egy történetet, ezt nagyon szerette. Van, aki csak sietve megállt, hogy dolgát végezve gyorsan tovább menjen, mások autójuk ülését hátradöntve próbáltak pihenni, aludni kicsit, hogy aztán felfrissülve elszáguldjanak. Vajon hová mennek? Mintha az ország összes lakója állandó mozgásban lenne attól félve, hogy lemaradnak valamiről.

Fehér BMW állt meg mellette, a jólszituált sofőr a lehúzott ablakon kipöckölte félig elszívott cigarettáját, majd gesztikulálva tovább beszélt mobiljába. Arckifejezésén látszott, erősen vitatkozik valakivel. Nem is szállt ki, rövidesen csikorgó gumikkal távozott. Thomas zavartalanul felvette az eldobott cigarettát, letépte a szűrőt, és mélyre szívta a füstöt. Ez jóféle, minőségi dohány. Már régóta az eldobott csikkekből összegyűjtött dohányból sodorta a füstölnivalót.   

Nagy létszámú család telepedett le az egyik betonasztalhoz, az asszonyok gondosan megterítettek, mindenféle finomság előkerült a piknikkosárból. Ezt nem szerette nézni a férfi. A sok ínycsiklandó étel ingerelte. Állandósult éhségében azt utálta legjobban, hogy minduntalan megjelentek előtte előző életének gasztronómiai csodái, amelyekkel volt felesége traktálta. Persze, amikor még minden jó volt… Akkor még nem jött a gazdasági válság, akkor még volt jó állása, akkor még nem bocsátották el, akkor még nem ivott. Akkor még boldog volt…

Legyintett egyet maga előtt, mintha ezzel elhessegette volna a régi képet. Felállt a padról, elsétált az autópálya széléhez. Egy darabig öntudatlanul bámulta, ahogy elsuhannak mellette az autók, kamionok az A8-ason Stuttgart irányába. Azóta szeretett itt állni, mióta alig egy hónapja leszállt elé egy 100 eurós bankjegy. Mintha egyenesen az égből jött volna. Szinte hihetetlen volt, alig akart hinni a szerencséjének. Talán a huzat vihette ki egy autóból, vagy valaki megszánta? Persze ennek az esetnek a megismétlődésére az esély a nullával egyenlő. Mégis, a remény mindig visszahozta erre a helyre.

Akkor hamar elment a neki vagyonnak számító pénz. Pedig nem is piára költötte. Arra gondolt, ad egy esélyt magának, hátha feltámad benne valami vágy régi élete apró örömeihez. Elment egy Autohofba, megfürdött – még borotválkozott is -, tiszta ruhát vett fel, megvacsorázott, aztán ott aludt a motelben. Igazi ágyban. Mégis - kelletlenül ismerte be -, akkor is hiányzott neki valami. A kísérlet nem vált be, rosszul sült el. Keserű szájízzel ébredt reggel, hamar benyakalt egy üveg olcsó rumot, gyorsan visszamenekülve régi életéhez. Nem volt kivel megosztani azt az estét.

Rengeteg emlékkép kínozta a múltból. Ezt volt a legnehezebb elviselni. Pedig tudatosan kerülte az olyan helyeket, ahol előző életében megfordult. Néha iszonyatos fájdalom szaggatta belül lelkét, mikor be-bevillant korábbi életének egy-egy epizódja. Hiába próbálta szuggerálni magát – mintegy így tudatosítva, hogy az nem volt jó -, az emlékek jöttek kérés nélkül, sokszor álmában. Hányszor ébredt arra verejtékezve, hogy otthon alszik, a régi életében, a családjával, ám amikor átölelte volna feleségét, a karosszéria hideg fémje térítette magához! Nem volt kifejezetten alkoholista - mint korábban a munkából való elbocsátás után -, de sokszor visszamenekült a részegség félhomály borította kellemes bódultságába, pedig tudta jól, hogy nem old meg vele semmit. Ennek teljes mértékben tudatában volt, de nem is akart megoldani már jó ideje semmit. A szeszre úgy tekintett, mint valami jótékony gyógyszerre, nem akart megszabadulni hatásától. Mint valami félkegyelmű tékozló; élvezte ezt a tudatmódosult állapotot.

Csak lebegni a semmiben.