Törvényeket szabsz, kőtáblákba vésve,

vagy elmélkedők agyába sűrítve.

Isten! Hogyan hívjalak?

Lelkemben hogyan találjalak?

Engem köt az anyagi világ,

s nem ejtenek térdre előtted,

a neked vélt csodák

'

Mert kétezer éve hisszük,

hogy az EMBER ki neveddel

ajkán kínhalállal búcsúzott,

a Te egyetlen fiad volt.

Tanulságul feltámasztottad,

hatalmadat így megmutattad.

De itt és most hány milliónak

része kegyetlen sors kik tán

hisznek és benned bíznak.

'

Tudod, engem riaszt a vakhit,

mely minden másságot elpusztít.

Allah, Buddha, Jehova, Jézus,

melyik az igazi ki tudhatja?

'

És itt van maga az ember.

Majomból vagy porból nőtt fel?

S a lélek mely anyagot vezérel,

honnan lesz s hová tűnik el.

'

Gyermekként még csodáltalak,

mert hittem a szép mesét,

a jó elnyeri méltó jutalmát,

s a gonosz pokolra juthat.

'

De élnem kellett, s látnom is,

az özönvíz óta, nem viselsz

gondot teremtett világodra.