Dübörög a belsőd, két szemed csukva, fejed lehajtva, kezeid ökölbe szorítva. Tombol a világ, minden a feje tetejére állt, kapkodva veszed a levegőt, fájdalmat nem érzel már. Zökken a halál, tested összerándul, majd ismét kiegyenesedik, szádban vér íze játszik. Vad vagy, megkarmolod az eget, s teremtesz rajta, egy sosem múló sebet. Vágy, benned tombol, tépsz és zúzol, szemeidben tűz lobog, az éjszaka szörnye vagy. Sokak szerint a legyőzhetetlen vadász, kiben van szenvedély és élet, de a kegyelmet nem ismeri, s a rothadás szagát szereti. Mindenütt vérfolyó, és üvöltő hús cafatok, nincs kezdete és vége a mészárlásnak, csak vicsorgó eszközök a halálnak.
Mégis, a lábujjhegyen táncoló, zöld szemű végzet, megtörte lelkedet, s a holt tested fölött, vér ruhában, táncolt a Hold fénnyel. |