Küzdőtér |
|
|
|
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Halállista, avagy mi a feszes, szép bőr ára? Ideje:: 11-02-2004 @ 11:40 am |
|
|
|
|
Játékos, fiatal, szeleburdi kölyökkutyaként kerültem gazdáimhoz. Nagyon hamar megszerettük egymást, boldog voltam velük és ők is boldogok voltak velem. Azt hittem,ennek az állapotnak soha nem lesz vége.
Aztán egyszer beültek az autóba... Többé nem láttam őket. Lett új "családom". Láncra vertek, éheztem, váztam. Megszöktem. Kóboroltam. Még többet éheztem és fáztam. Egy kevésbé éber reggelen hurok szorult a nyakamon. Sintértelep. Rossz szagú emberek csoportja áll a ketrecemnél. Nem tudom mi történik. Autóba tesznek. Megérkezünk egy rémisztő, rémisztő helyre, ahol sorstársaim százai - macskák, madarak, egerek, patkányok, nyulak, majom - várják sorsukat.
Nem sokat hagynak gondolkodni. Egyik "rossz szagú" tűt döf belém, a másik kikötözi a lábaimat. Mi ez?????
Mit akartok tőlem?????? Nem haraptam meg senkit, még a postást sem bántottam soha!!!!!
Iszonyúan félek. Sírnék, de nem tudok. A számat szétfeszítik, udorító, ragacsos masszát tömnek bele. Fuldoklom, de azt azért nem várják meg, hogy elpusztuljak. Még várnak. A következő próba holnap lesz.
Reggel leborotválták a szőrt a hátamről, egy "kis" részén lenyúzták a bőrömet és az örjítően fájó sebet bekenték valami büdös anyaggal. Iszonyúan csípett, fájt. Ordítottam, de senkit nem érdekelt.
Hol vannak az igazi gadáim? Ők szerettek, óvtak védetek. Ők biztosan nem akarják, hogy ez történjen velem.
Meddig bírom a kínzásokat?? Körülöttem halott, vagy haldokló társaim. Az éjszaka is iszonyú szenvedés. Talán két napot kibírok még. Aztán az történik velem is, mint a cellaszomszédommal. Már nem tudták használni semmire. Elvágták a hónalji aortáját és hagyták elvérezni. Az altatóanyag sokba kerül....
Ma tudtam meg, hogy miért szenvedünk. Egyik majom elmondta, hogy az embereknek nem elég semmi, újabb és újabb arckrémek, sminkszerek, parfümök, mosóporok, tisztítószerek, intimbetétek, stb. kellenek. Egyre újabbak és újabbak. Még a gyermekek pelenkáját is rajtunk próbálják ki... Inkább nem mondom el milyen módon, imádom a gyerekeket...
Érzem, hogy ma meghalok. Egy hete vagyok itt, ez már hosszú időnek számít. Miért nem segít nekünk valaki? Mit vétettünk és kinek? Valaha én is házikedvenc voltam, szerettek és én is szerettem.
Ha valaha, valaki elolvassa ezt az írást, kérem segítsen! Nekem már nem tud, de nagyon sok kiskutya, kiscica, nyuszi és sok-sok állat vár megmentőkre!
Látom, jön a rossz szagú, valami megcsillan a kezében, ez már biztosan nem fog annyira fájni...
--------------------------------------------------------------------
A termékeiket állatokon tesztelő és kísérletező cégek és gyártók neve megtalálhatók a net-en! Már azzal is segítünk, ha az általuk gyártott és forgalmazott termékeket nem használjuk!
Vajon érdekel ez valakit? Vagy csak az én szívem szakad meg az ártatlan állatokért? |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 11-02-2004 @ 11:40 am
Hozzászóló: LEKA (Ideje: 11-02-2004 @ 09:12 pm) Comment: Nagyon egyet értek a felháborodásoddal! Már is sokat tettél, hogy ezt szóvá tetted. Valóban segíthetnénk az állatokon, ha nem vásárolnák azokat a termékeket, melyek ilyen szörnyű kínok között születnek - illetve halnak meg miatta a kiszolgáltatott állatok. |
|
|
|
|
Hozzászóló: bla (Ideje: 11-03-2004 @ 06:48 am) Comment: Egyetértek Veled. Le velük! |
|
|
|
|
Hozzászóló: csillamocsai (Ideje: 11-03-2004 @ 02:12 pm) Comment: Az én szívem is megszakad az állatokért,nagyon szeretem őket.Élni sem tudnék a kutyusaim nélkül.Sokmindenben hibás az ember,s egyet értek a cikkeddel. Mégis felvetődik bennem /és most sokan nem fognak egyetérteni velem/ ha nem a szerencsétlen állatokon kisérleteznék ki a gyógyszereket amiket az ember szed, akkor maradna az emberi kisérlet. |
|
|
|
|
Hozzászóló: ipataky (Ideje: 11-04-2004 @ 01:00 pm) Comment: Szívfacsaró az írásod. Csak többszöri nekifutásra tudtam végigolvasni. Az egész családom nagyon állatszerető, nekem is "utcakölyök" macskám van, szinte minden héten találok egy cicát, vagy kutyát, akinek gazdit kell találnom. Mégis egyre gyakrabban érzem azt, hogy ez nagyon kevés, sokkal többet kellene tennem a szenvedő állatokért. Lehet, ez az egyik módja, hogy ne csak szörnyülködjünk, hanem emeljük fel szavunkat az állatkínzások ellen. |
|
|
|
|
|