kivel kacérkodtam,

kinek néha haját húztam.

.

És volt egy, kiért

szívem először fogott lángot,

kinek a szomszéd kertjéből,

loptam gyönyörű virágot.

.

Mindig volt egy,

kiért órákig álltam,

az ablaka alatt esőben, sárban,

.

kiért sírtam fogcsikorgatva,

átkokat mormoltam szerelméért,

felmásztam volna a Himalájára

egyetlen őszinte csókjáért.

.

Mindig volt egy,

ki nevetve kikosarazott,

s volt ki sírva búcsúzott.

.

Mindig volt ki szeretett egem,

s olyan is, akit csak én szerettem.

Küzd’tünk egymásért külön világban,

vágyunk magányt szült a valóságban.

.

Mindig volt egy,

kiért érdemes volt élni,

a sors keserűségét elviselni.

.

És volt egy kinek megfogadtam,

vele maradok holtomiglan,

de mégis szépen búcsúzott,

a hibás nem csak én vagyok.

.

Mindig volt egy,

kiért imádkoztam,

s volt kiért a pokolra szálltam.

.

Volt ki színes álmokat adott.

Láttam a kék madár szárnyalását.

S volt ki annyi fájdalmat hozott,

hogy vágytam létem elmúlását.

.

Most van egy,

Ki hajdan elvarázsolt,

Ki mindig megbocsátott.

.

De tudom, hogy jön majd

egyszer egy éjszínű angyal,

ki átöleli elárvult lelkemet,

S a végtelen létbe átvezet.

.

S ha majd a hangom elakad,

És tollam is árván pihen

Mindig lesz, ki olvassa majd

A neten szétszórt álmaimat.