Nézd a ragyogó bérceket,
Mily szép fehér köpönyeget
Viselnek, s délceg ormukon
Sziporkázik a nap fénye,
Nézd a ragyogó bérceket,
Nézd; mindez rád emlékeztet:

Velem vagy álmaim csendjében,
Velem vagy eszem vad tüzében,
Velem vagy akárhová lépek,
Velem vagy, amíg én csak élek;
Te kísérsz tündérin utamon,
Te vagy óh, bánatom, vigaszom,
Te mindig őrzőn állsz mellettem,
S te vagy életem, reményem.

Nézd a mezőket, réteket,
Mily díszes ruhát öltenek,
S kinyílik tarka pompájuk,
Kedvesük, ha megérkezett,
Nézd a mezőket, réteket,
Nézd; mindez rád emlékeztet:

Velem vagy álmaim csendjében,
Velem vagy eszem vad tüzében,
Velem vagy akárhová lépek,
Velem vagy, amíg én csak élek;
Te kísérsz tündérin utamon,
Te vagy óh, bánatom, vigaszom,
Te mindig őrzőn állsz mellettem,
S te vagy életem, reményem.

Nézd a tiszta tengerszemet,
A cikázó fellegeket,
A nap piros csókját este,
S a kecsesen álló bércet,
Nézd a sugárzó kék eget,
Nézd; mindez rád emlékeztet:

Velem vagy álmaim csendjében,
Velem vagy eszem vad tüzében,
Velem vagy akárhová lépek,
Velem vagy, amíg én csak élek;
Te kísérsz tündérin utamon,
Te vagy óh, bánatom, vigaszom,
Te mindig őrzőn állsz mellettem,
S te vagy életem, reményem.