Lassan hulló hópelyhek kristályszirmain
a későn kelő Nap fénye, fehéren csillogott.
A hideg, éppen csak érintette a fázós arcokat.
Szelíden érkezett a tél, alázatos tisztelettel, ennek ellenére
néhányan már kihűltek, mert Nekik ez jutott.
Sokan, a létezés peremén bukdácsoltak
szürke, depressziós hangulatban
még a bátrak, erősek, terveket szőttek.
Estére, a fehér abrosszal terített asztalon a Karácsonyi vacsora,
pirosra sült csirke szárny volt, meg friss kenyér.
A színes gyertyák hangulatos fényében
fűszeres gyümölcstea illata járta át a szoba melegét.
Rég volt, nagyon rég.
Már a kép is poros a falon és a szoba is hideg,
csak a hit maradt változatlan és a végtelen szeretet.