Ott
lohol a
szerelem,
lóg már a nyelve,
valakit utol akart érni,
de arra már nincs esélye.
Lilagammás volt átvilágított énje,
őt mégsem hívta meg
Ámor egyszer sem ebédre.
Oszlopra rakott kút lett
az itt látható jelképe,
emiatt eluralkodott rajta
a kettősség érzése.
Ha nem lép a láb,
elnyelhet a láp, figyelj!
Vissza is annyi a táv,
mint odafele volt, komám!
Engem sem hívtak meg oda, ebédre,
igyunk hát meg pár kupa óbort helyette.