[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 330
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 331

Jelen:
Tagi infók ender Küldhetsz neki privát üzenetet ender ender


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Élve vagy halva
Ideje:: 01-09-2013 @ 02:52 pm

Élve vagy halva?

Maróti László

Hétfőn reggel felébredés után első gondolatom volt, hogy délután van egy kis feladatom, amin szeretnék már túllenni. Ott most játszom először. Zongorázom, de maga a rendezvény sok ceremóniával jár: játék közben félbeszakítanak, kisebb beszédeket tartanak, tósztot mondanak és hasonlók. Egyébként ennek a hétnek majdnem minden napján van dolgom és ezeket a munkákat egy három héten belül 74 éves ember tényleg szeretne minél előbb maga mögött tudni. Igen, csakhogy azután megint jönnnek kisebb fellépések, én meg kezdek fáradni. Nem vagyok én már a régi. Emellett mindennapi életemben figyelni kell, hogy a lakbér, a villanyszámla, a garázs, stb... szintén időben be legyen fizetve. Nehéz felsorolni, miket nem szabad elfelejteni. Az ember élete mindíg tele van határidőkkel.

Határidők az élet megrontói!

Az utóbbi években gyakrabban gondolok a halálra, mint tizenéves koromban. Nem akarok én öngyilkos lenni, csak elgondolkoztam, mennyivel egyszerűbb lehet a halottaknak. Mennyi mindentől megszabadulunk, ha majd átkerülünk a Másik Oldalra.

Ezen a reggelen is megfordult a fejemben, mennyivel egyszerűbb a nem-élőknek, akiknek nem kell naponta fontos tárgyalásokra, befizetésekre, hasonlókra gondolni. A temetőben, olyan szűkre határolt pici területen szorongani lent a sírban nem lehet valami kényelmes, ezért én inkább a vízsugaras szórással küldetem szét poraimat a kijelölt füves mezőre. Értem én, hogy nem leszek egyedül. Még meg sem száradtam, egy órával később máris spriccelnek rám valakit és ez így megy majd éveken át. Én akkor majd azzal nyugtatom magam, hogy a temetés fizetve van, még az ÁFÁ-val sem piszkálhat senki.

Kéremszépen, én befejeztem, letudtam az életemet. Nyugodtan kiszuszogom magam, ráérősen elnyujtózom, ellazulok. Már nem várnak meglepetések, nincsenek többé határidők. Mégis kérdés, ha majd nem élek már, tényleg nyugodtabb lesz akkor? Meg azután egyszercsak, nagysokára közeledik majd a Feltámadás. Persze. Császárokat, királyokat koronázunk, pártokra szavazunk, tanulunk, dolgozunk, veszünk és eladunk. Majd megszólalnak a fanfárok. Elérkezik a Feltámadás ideje. Azért az nem olyan egyszerű. Egyszeriben hányan leszünk majd bolygónk felszínén? Sokmilliárdnyi-billiónyi ember és senki senkit nem ismer. Azt sem tudjuk, hová lépjünk? Tülekedés, veszekedés, mérges összeütközések. Az első hónap után milliók halnak majd éhen! Persze érthető. Ki képes rá, hogy a hirtelen megnövekedett igényeket ellássa? Na jó: tartanak egy ételt a melegen, de lesznek, kéremszépen, lesznek gondok. Idő az, amíg úgy igazából beindul az élet. Elcsattannak az első pofonok, kialakulnak a vallások, végre megint megértjük, hogy a Föld tényleg gömbölyű. Az ipari élet kialakulásával elgördülnek az akadályok a nagyobb háborúk elindításának útjából. A harcok után erősen megcsappan az adófizetők, vásárlók száma, viszont kialakul a férfi-női egyenjogúság, létrejönnek a szakszervezetek és felrobbantják az első atombombát.

Végül elmúlik ez az korszak is és akkor megint reménykedünk, megint jön a hosszú várakozás a következő Feltámadásig. Újabb viták indulnak arról, hogy bolygónk talán mégis lapos lehet és talán a mi földünk a világ közepe, a Nap pedig ott forrong magában valahol a messzi távolban. Később jönnek a kolerajárványok, a pestis, az angolkór, a spanyolnátha.... És, kérem, két Világháború után ott állunk megint kimerülten, alig másfél milliárd ember, amelyből csak a kínaiak vannak 470 millióan. Na, jó, ez nem baj, hiszen kell ez a felfrissülése az emberiségnek, de ezen a ponton el kellene gondolkoznunk. Itt valami nincs rendben. Majd megint közeledik a Feltámadás napja, amikor az időközben elhalálozottak mosolyogva felkapaszkodnak sírjukból. Meddig lehet, meddig érdemes ezt csinálni?

Éppen ezen merengtem, amikor a feleségem átvonult mögöttem a szobán s csak úgy elmenőben szólt oda hozzám:

- Mióta ülsz már ott? Jó lenne, fiam, ha kimennél újságért mielőtt széthordják. Legalább lássuk, mi történik a világban. Ja és holnap zongoráznod kell. Nehogy elfelejtsd!

Fel kellene már támadnunk...

2013. Göteborg



Utoljára változtatva 01-09-2013 @ 02:57 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: Teru
(Ideje: 01-09-2013 @ 04:26 pm)

Comment: Kedves PiaNista, én humorosnak látom az irásod, komoly témája ellenére is. Szerintem naponta kétszer feltámadunk: este, amikor elalszunk, magunk mögött hagyjuk ezt a világot. Reggel, amikor felébredünk, akkor az álomvilágból támadunk fel. Igy kell nézni a dolgokat:-) Szeretettel olvastam elgondolkodtató irásod. Teru


Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 01-11-2013 @ 09:47 am)

Comment: Remek írás. Igen, el kell gondolkodjunk szinte minden nap, hogy mit miért is teszünk, merre megyünk egyik lépés a másik után, magunk döntünk-e így vagy csak taszigálnak "valakik", "valamik" ezeken az utakon bennünket újra és újra, napról-napra, életről-életre. Elgondolkodtattál ( az "asszony" szerpén is :-) ). aLéb


Hozzászóló: PiaNista
(Ideje: 01-15-2013 @ 11:33 pm)

Comment: Kedves Teru, a_Leb, köszönöm szépen az olvasást, nagyon örültem neki. Üdvözlettel: Maróti László (PiaNista)


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.37 Seconds