Vajon mi az örök?

Éjszakában vibráló csillagködök,

az óceánok végtelen mélye,

vagy a sivatagok vándorló dűnéje?

Egy érintés, egy pillantás

lágy ölelésből illanó sóhajtás,

ez mind lehet végtelenbe bújó örök,

hisz bennük nincs múlt s jövő,

csak  a jelen rajzolta szivárvány körök.

Ha kimondod, hogy örökké,

ezt egy olyan érzés mondatja veled,

mely nem ismeri a tudatot,

az ő otthona vadul verdeső szíved.

S vajon hazug-e minden szív,

minden kimondott  vágy festette szó,

csupán, mert balgán azt hiszik,

hogy végtelen tenger

a kacsaúsztató?