Előszó
Ismét egy műfordítással készült dalverset hoztam el nektek. A dal egy nagysikerű francia musical a Notredami toronyőr történetének feldolgozásában hangzik el. A feldolgozás természetesen kicsit átfogalmazza Viktor Hugó regényének történetét ez egy kicsit megszelídített változat. Párizsban vagyunk karnevál idején, amikor mulatnak az emberek, és a Notredam előtti téren összegyűlt népség éppen a kikötözött és megkínzott Qasimódót gúnyolja, akinek szenvedésein csak egyvalaki segít egy bögre vízzel és gyengéd simogatással Esmeralda a gyönyörű cigánylány.
A téren van a történet másik két főszereplője is Frolo a Notredam főpapja és Phobeus a testőrség kapitánya. Természetesen mindhárman szerelmesek a gyönyörű cigánylányba.
Már többször szerettem volna ezt a dalt magyarul is meghallgatni és el is készült egyfajta azonos fordításban csak a nagyon igénytelen szövegkörnyezet miatt nem nyerte el a tetszésemet. Nekiduráltam magam és remélem sikerült a történethez és a gyönyörű zenéhez valamint a szereplők jelleméhez illeszkedő dalverset összehoznom.
A dalban egymás után szólal meg a három főszereplő és vallja meg az érzéseit a lány előtt. Három teljesen más jellem, és teljesen más tőről fakadó érzelem. Qasimodó a torzszülött, akiben a lány őszinte kedvessége és tiszta jósága lobbant fel olyan szerelmet, amiről maga is tudja, hogy viszonozhatatlan. Frolo a nagyhatalmú főpap, akit a lány tiszta hite és a szűzies szépsége csábít el, noha lenézi, söpredéknek tartja a lány népét. Phobeus-t a sármos kapitányt meglepi a lány őszinte szerelme és szépsége, táncának erotikus kisugárzása és még a jegyesét is elhagyja ezért a szerelemért.
Megkísérltem megformálni ezt a három szereplőt a dalban, remélem sikerül és tetszik majd.
Belle- Vágy
(Quasimodo)
Vágy
Ez talán egy torzszülöttnek is lehet.
Táncol Ő, mint pillangó virág felett.
Törékeny szépség mégis vérem perzseli.
Gyöngéden simogatta meg a fejemet.
E bájos lány engem a sárból felemelt.
Szentjeid közé fogadd be őt Notredam.
Ő
Kínomat egyedül csak ő értheti meg.
Lényéből árad ez a tiszta szeretet.
Oh, Lucifer miért mutattad meg nekem,
Mily csábítóan szépséges Esmeralda.
(Froló a főpap)
Vágy
Ismeretlen szorongás és furcsa láz.
Láttam Őt az oltár előtt, ahogy állt.
A napsugár font teste köré glóriát.
Szépsége megidézte szent Magdalénát.
Egy cigánylány, akit a zord utca nevel.
Táncától forr a vér a bűnös lelkekben.
Vágy
A buja vágy ágyába csábít engemet.
A szenvedély felőrli minden hitemet.
Oh, Notre-Dame pokolba ránt e szerelem.
Imába foglalom neved Esmeralda.
(Phobeus a kapitány)
Vágy
Megrészegít, kábulatba ejt egy lány
Szűzies szépségével csábít el
Mint a sirály, ahogy lebeg a víz felett
Úgy táncol Ő oly lágyan, kecsesen.
Nem kell nekem már kínzó fáradt szerelem
Szivárvány kell, e vágy mit Ő ad énnekem
Ő
Lépte nyomán, a zöld mezőn virág terem
Szeméből sugárzik a tiszta érzelem
A vágy, amely a jegyesemtől elszakít
A szerelem karodba hív, Eszmeralda
(mind együtt)
Ki bántja Őt ne leljen nyugtot sohasem.
Szentek közé fogadd be lelkét Notre-Dame.
Ö
Tisztaszívű és varázslatos kisvirág.
Romlatlan bája fogva tartja lelkemet.
Oh, Lucifer miért mutattad meg nekem,
Mily végzetesen gyönyörű Eszmeralda. |