Szeretsz-e mondd,
-Igen szerelmes vagyok.
Kit szeretsz - ha nem titok
-Téged ! hát nem érzed ?!
De igen, - és mégis,
mégis kérdezem,
miért mondd ! Miért ?
-Nem tudom , csak úgy.
De mégis miért?
Hiszen a levegőt
én is úgy veszem,
és én is úgy beszélek,
alszom és eszem,
sírok és nevetek mint más !
Te szólsz : Nem! Másért szeretlek.
S én kérdezem : mégis miért ?
Ismersz?
-Eléggé nem! Nem tudom.
-Csak látlak, érezlek !
De hátha őrült vagyok !
s a gondolataim kegyetlenek !
-Most már nem számít,
-ilyennek szeretlek.
Nem számít?! Nem?
Őt is szeretted, s a múlté már !
Azt hiszem Te nem tudod !
Nem érted! mi is a szerelem !

De te nyugodtan szólsz.
-Az más. Az volt,
-Téged szeretlek most.
S most fordítasz, és visszakérdezel,
-és te kedvesem szeretsz-e engem?
Igen. Azt hiszem.
-Azt hiszed ? ÉS MÉGIS MIÉRT?
Mert szeretsz szerelmesen.
-Ezért? Csak ezért?
-S ha nem szeretnélek?
Elfelejtenélek ,- azt hiszem.
-Elfelejtenéd ? csak úgy egyszerűen ?
-Akkor ez nem igaz szerelem.

De igen !
Ma, holnap és holnapután,
mert ha összegyűrt álmaim
s a kétségbeesett vágy
téged sehol sem talál
az enyészetté leszek már.
És nem tudhatod te sem
Hogy az mit érzel
Valóban szerelem
-De igen én biztosan tudom!
Hogy nem felednélek
Csak úgy egyszerűen.

Nem! Kérlek várj!
Most szép, most új, most érdekes
Mert más, mert ….
Most hiszed ez örök
Még nem volt baj semmi,
Nem akartad próbára tenni
És esküszöl, ez a szerelem?

-Igen! Én ezt így hiszem
-Vagy gondolod csak úgy
-Neked adtam volna a testem?

Ó hát ezért?
De hisz én is adtam,
A testem – ahogy mondod,
Vagy csak nő adhat ilyet?
Vagy csak áldozat volt
A szerelem oltárán, igen?
S Te azt mit én, nem érezted?
Nem együtt voltunk?
Ne együtt akartuk?
Csak Te adtál nekem?
És erre már nincs válasz
Csak mély csend, ami körülvesz.

én itt, -- Te valahol,
Tán alszol, vagy gondolkozol,
Beszéltem hozzád,
s te bennem válaszoltál.