Mese.
Eszter sietve haladt a folyópartján éppen egy ujabb varrnivalót kapott az úrnöjétöl. A hold tükörképe beragyogta a viz felszinét , a fák leveleit meglebegtette a szellö és a virágoknak különös illatuk volt, ilyenkor este még a tücskök is ciripeltek. Ö viszont nagyon nyugtalan volt,semmit nem érzékelt ebböl az esti hangulatból, mert otthon várta a kisöccse, Jánoska. A fiúcska beteges volt,sokat köhögött az orvos az mondta neki ,hogy el kellene vinni fiút a hegyek közé nyaralni, hogy felerösödjön. Sajnos kevés volt a pénze és még sokat kellett összespórolnia az utazáshoz , hogy el tudjanak utazni. Igaz, volt egy szép karkötöje,aminek varázsereje segitette családját mindig ha valami nagy baj adódott. Ezt már régóta a család legidösebb tagja kapta meg . Ezért nem lehetet eladni, mert a mamája mindig mondta, ha bajba van akkor a karkötö segit. Mire hazaért, Jánoska már megteritett a vacsorához és elfogyasztották az estebédet, majd még egy kicsit beszélgettek és azután lefeküdtek. Eszter már napok óta úgy érezte, hogy figyelik a házukat. Esténként árnyakat látott elsuhanni az ablak elött, de nem történt eddig semmi szokatlan. Másnap reggel elég korán kezdett el varrni és Jánoska pedig felolvasott neki, amikor kopogtattak az ajtón.Sietve kinyitotta az ajtót és két eröszakos ember rontott be. Megtámadták öket,olyan hirtelen történt,hogy nem volt ideje védekezni sem. Eszter és Jánoska kezét összekötözték és vitték öket a hálószobába. Bent a szobába ez a két ember körbe kopogtatta a falakat és találtak egy falrészt ami azt jelezte,hogy van valami mögötte és elkezdték bontani ezt a területet, szerszámokat is hoztak magukkal, mikor berontottak hozzájuk. Úgy látszik, hogy fel voltak rá készülve, hogy nagy munka vár rájuk . Egyre nagyobb üreget alakitottak ki a falon keresztül és egy folyosó tárult eléjük .A két férfi megfogta Esztert és Jánoskát és vitték magukkal be a sötét alagútba. Mindketten nagyon meg voltak ijedve. Eszternek azon járt az esze, hogy mit találjon ki ,hogy innen ki lehessen szökni hamarosan. Jánoska nagyon félt és eleredtek a könnyei. Eszter aggódva nézte a kisöcssét és próbált mosolyogni rá és szemeivel üzent neki,hogy ne féljen. Eszter megkérdezte a férfiakat,, hogy mit akarnak tölük, de választ nem kapott.Durván lökdösték öket elöre a sötét alagútba. A két férfi alaposan mindent megvizsgált útközben .Nem sok idö telt el,mikor egy nagyobb helységbe értek, itt több bútor volt elhelyezve,szekrények, komódok és két nagy láda.A két férfi feszitövassal kinyitotta a ládákat. A ládákban arany és ezüst kincsek voltak.
Két férfi elégedett vigyorgott és úgy gondolták, hogy majd éjszaka viszik el a kincseket a sötétben, hogy senki ne lássa meg öket. Úgy határoztak hogy, addig haza mennek, majd este jönnek csak vissza .Elhatározták,hogy, Esztert és a kisfiút itt hagyják a helységbe. Eszter hiába könyörgött, hogy legalább a kisöccsét vigyék vissza a lakásba, de süket fülekre találtak a szavai.
Kaptak takarót, hogy ne fázzanak és egy gyertyát , hogy ne legyenek sötétben. Majd a gonosz emberek elmentek és a nyilást elzárták törmelékekkel, hogy a lány meg fiúcska ne tudjanak kiszökni innen.. Eszter egy széken ült és keze hátra volt kötve és addig dörzsölte a kötelet a széktámlához amig sikerült kiszabaditani a kezét.
Utána már gyerekjáték volt kioldozni Jánoska kezeit. Most ök is körbe néztek alaposan ,itt kellene lenni egy másik kijáratnak is valahol, gondolták. De sajnos nem találtak rá. A gyertya kialudt,elfogyott és most már sötétben ültek. Szorosan átölelték egymást olyan csend volt, hogy csak a szivük dobbanását lehetett hallani. Ekkor hirtelen zajt hallottak, apró neszezést, majd valami hozzáért Eszterhez . És nini, Marci a macska jött be, a cicájuk, biztosan talált egy kisnyilást ahol be tudott osonni hozzájuk. Eszter megsimogatta a cicust, a macska szemei mint két apró lámpa világitottak a sötétben. Ahogy a Marcit simogatta a leány a karkötöjén a kövek világitani kezdtek és egy fénysáv alakult ki, ami egyenes irányt mutatott az egyik fal felé. Amint odanéztek mindhárman egy ajtót pillantottak meg .Majd.odamentek az ajtóhoz és hirtelen a karkötö hozzáért a kilincshez és magától kinyilt az ajtó. Elindultak kifelé, egy hosszú ,folyosót találtak,csak a Marci szemei és a karkötö kövei világitották be az utat elöttük. Ahogy haladtak elöre , egy kis idö múlva egy ujabb ajtó következett, itt is segitett a karkötö varázsa az ajtó kinyilt .Majd a harmadik ajtó után egy gyönyörü terembe jutottak. Itt világos volt,és falakon gyönyörü képek sorakoztak. Ez egy bálterem volt, sok szép csillárral és tükrökkel. Csak ámultak-bámultak , hogy milyen szép itt minden. Hirtelen kinyilt egy ajtó és férfiak és hölgyek jöttek be, nagyon szép ruhákba öltözve .Körbe állták Esztert, Jánoskát és a Marci cicát az elökelö emberek. Csodálkozva nézték öket, majd egy nagyon szép elegáns férfi is megjelent. Mint kiderült ö a király itt ebben az országban. Esztert részletesen kikérdezték,majd kideritették, hogy a király nagyapja rejtette el a kincseket,az alagútban, mikor háború volt az országban. Ök sosem tudták kideriteni, hogy hová lettek a kincsek .De hát most nagyon megörültek , hogy elökerültek. A király elrendelte, hogy fogják el a két rablót és hozzák a szine elé. Éjszaka amikor a rablók visszamentek a kincsekért ,az örök elfogták öket és kihallgatták, a király itélt felettük és börtönbe záratta öket egy évre. Utána ha jól viselkednek kiengedik öket és házak épitésnél dolgozhatnak. Mivel a király sok házat épit a szegényeknek, a kincsböl még több mindenre fog jutni. Igy az országba mindenkinek jó élete lesz. Esztert is megjutalmazta a király, kérhetett bármit, de ö csak azt kérte, hogy Jánoskával elmehessen a hegyekbe, ahol jó friss levegö van. Igy a fiúcska meggyógyulhat és a Marci cica is velük mehet.
Göteborg 2013 01.04 Etelka Lám |