Igaz vágyam nem birtokló,
nem követelő, csak óhajtó,
nem kiáltva vágyó,
csak sóhajtó!

Nem kapaszkodó,
csak csendesen szerény,
s nem felejti el,
mi a Te, s mi az én!

***

Nem kell nekem esküvő,
meg házasságlevél!
Évek múlva tudni meg,
hogy mindez mennyit ér!

Nem kell násznagy,
duhaj ének, rongyrázó ebéd,
túlélem, ha nem lát sosem,
esküvői kép!

TARTALOMÉRT VER A SZÍVEM,
NEM A FELSZÍNÉRT,
s, nem is együttesen értük,
- csak ez egyikért!

Értem bár a logikát,
hát hogyne érteném!
Elmondani mindenkinek,
„Ő aki enyém,

- tudja meg az egész világ,
egymást akarjuk,
s kéz a kézben, a jóban - rosszban-t
örökre vállaljuk!”

Aláírunk, csókot váltunk,
„szerződést” kötünk,
de…- „...STÁTUSZ SZABJA MEG EZTÁN,
HOGY EGYMÁSSAL LEGYÜNK…?!

...Elvárás jön mostantól,
meg nagy hozzászokás, -
nem lesz többé „ünnepi” már,
s kaland…, álmodás…?

...Egyre fogy az udvarlás,
tánc, csók, szerelem,
s a hétköznapokban kedvedet,
már alig keresem…?

...Egyre kevésbé figyeljük,
egymás szavait,
napi rutin írja át,
a lelkünk dalait…?

...Házastársi kötelesség
kerítőnk neve,
s eltűnik a misztikum,
mi mindig volt Vele…?”

Nem vágy szívem, oly helyzetbe,
ahol Neked adnod K E L L!
Az én lelkem mástól éled,
NEKEM CSAK EGY A J T Ó KELL!

EGY A J T Ó ! …legyen,
álomházam, - egy ikerház falán!
Azon, hogyha úgy akarod,
átjössz énhozzám.

Nem megszokás hoz át rajta,
vagy szerződési kötelem,
Benned támad föl az igény,
mert úgy érzed, jó velem.

Próbatétel így minden nap
és újabb hódítás, -
Én vagyok, ki jó Neked,
vagy talán, bárki más?

(S, - így… , ) csábítás hadjárat marad az élet,
s naponta jöhet győzelem:,
„Ma is a  l e g n a g y o b b  h a l,
akadt, horogra nekem!”

Száz irányba indulhatunk,
sok száz program vár reánk,
tényleg nincsen elvárás,
tényleg szabad a világ!

Ezer helyre mehetnél,
egy pillanatban el,
s ha magad döntesz úgy, - az napon,
hát nálam az a hely.

Ha átjössz hozzám,
nekem csak egy lesz, -
megkérdezlek
téged,

- „Mit tehetek éppen érted…?
Élmények, s gyönyör országútján,
ma merre
vihetnélek…?”

Ha meg csak egy percre jössz át hozzám,
számomra az is nagy öröm,
csakis boldogságot hozhat nekem,
a búcsú szóm: - „köszönöm!”

Ha fölcsendül a vágyott hangod,
nekem az a Menny,
de nem fogom k ö v e t e l n i , egy, – „Még maradj!” után,
- „…s többé, vissza se menj…!”

…Lehet, hogy fogom, de viccesen,
vagy csak szívből, - hódolat gyanánt,
mert ily érzésekben hiszek,
ők vertek nálam tanyát!

OLY MÓDON SZERETLEK TÉGED,
HOGY NEM VÁROK EL FOLYTATÁST,
CSAK AMIT ÖNKÉNT HOZOL EL NEKEM,
SEMMI TÖBBET, SEMMI MÁST…

KÉZENFOGVA JÁRHAT EZTÁN,
A SZABADSÁG ÉS SZERELEM!
ILYEN ÉLET AZ ÉN ÁLMOM,
EZ AZ, AMI KELL NEKEM!

Erre hívlak kedvesem,
ez az én világom,
de Neked is jó lesz nagyon,
- hidd el, - előre látom!

***

Igaz vágyam, - hát - nem birtokló,
nem türelmetlen, nem számító,
nem követelő,
- csak áhító…

Csak figyelő, - csak óvó,
- mindent megadó,
- DE MINDEN SZABADSÁGOT
MEGHAGYÓ!