Kétség

Egy téves hajón ülök, ó borzalom.
De minden, amit teszünk veszünk,
amit a lapokban leír kezünk,
valami nem stimmel. Szó, és fogalom.

A padló inog. Mihez? Miért?
Kunszt. Nem kunszt. Futás sok szobán át.
Vége soha nincs. És mintha már látnád
minden ajtó zárva van valamiért.

Visszatérés itt már úgy sincs.
De akárhogy is ingok mozgok,
az álmaimban megborzongok:
Tovább nincs.

Mily jó ez az új jellem.
Ők hisznek. Fájdalommal marakszik.
De minden bátor szívből az hangzik:
Még nem.

Már vége van? Én várok sután.
Kik azok, kik ott lenn énekelnek?
A jelenből senkit el nem űzhetnek.
Irigylem kik már nem is küzdenek.
Ők már csupán.
Csak néznek bután.

Fordította Mucsi Antal

Zweifel

Ich sitz auf einem falschen Schiff.
Von allem, was wir tun und treiben,
und was wir in den Blättern schreiben,
stimmt etwas nicht. Wort und Begriff.

Der Boden schwankt. Wozu? Wofür?
Kunst. Nicht Kunst. Lauf durch viele Zimmer.
Nie ist das Ende da. Und immer
stößt du an eine neue Tür.

Es gibt ja keine Wiederkehr.
Ich mag mich sträuben und mich bäumen,
es klingt in allen meinem Träumen:
Nicht mehr.

Wie gut es die neue Schicht.
Sie glauben. Glauben unter Schmerzen.
Es klingt aus allen tapfern Herzen:
Noch nicht.

Ist es schon aus? Ich warte stumm.
Wer sind Die, die da unten singen?
Aus seiner Zeit kann Keiner springen.
Und wie beneid ich Die, die gar nicht ringen.
Die habens gut.
Die sind schön dumm.

Kurt Tucholsky