Még sápad a fű az árok oldalán hó lapul meg az árnyékok ölén, szél csípi arcomat, mint vad csalán egy fának dőlve a tavaszt várom én.
Ibolya kelyhén lépegessen a fény cikázzon a légben fecskék röpte, bódítson virágpor, mint jó tömény szirmok szálljanak kacagva, pörögve.
Hegyek sapkáját mossa le lágy eső üde zöldbe bújjanak a sziklák, fenyőfa ágain, ha a vén pók sző harmatos hálójában, mint a szikrák
úgy ragyogjanak a hajnali cseppek s végre legyen bennem is öröm, vigadjanak lelkemben a csendek, ha már a szívem didereg egy kövön. |