Csak egy karó XI.

Ma ismét korán kinn voltam
de egy cica még frissebb volt,
ott ült a karó tetején
és éles szemmel vadászott.

Nem is mentem arra felé
másfelé vettem az irányt,
éles szemekkel figyelte
ahogy egy parasztember szánt.

Az eke éles vasától
menekül hörcsög és egér,
és ez a kis várakozás
egy ilyen reggelit megér.

És most gyorsan mint a villám
szinte repült a karóról,
majd egy-két ugrással később
egér lógott a szájából.

Oda mentem a karóhoz:
„Láttam, hogy te ott állsz, - mondta,
tudod ennek a macskának
én vagyok a vadász tornya.

Négy kis cicája van neki
és reggel mindig éhesek,
még ül, mindig azt mormolja,
hogy azok milyen édesek.”

Ez a könyörtelen élet
mely gyilkolva éltet tovább,
van sok ember aki dőzsöl
a másik éhen hal odább.

„Te olyan vagy mint egy állat!” -
ezzel valaha lenéztek,
de ha ez így megy sokáig
ez lesz a legszebb dicséret.